| 520 |
3 |
|
|a A nemzetközi és a hazai nyugdíjrendszer kialakulásának történelmi áttekintése után a nyugellátó rendszer finanszírozási problémáival foglalkoztam, amelyet a születésszám mérséklődés mellett az emberek elvándorlása is elősegített mind az Európai Unió több tagállamában, mind pedig Magyarországon. Ennek a kiküszöbölésére szolgálhatnak megoldással a szakdolgozatomban ismertetett nyugdíjcélú megtakarítások. Az emberek saját igényeiknek megfelelően választhatnak a kínálatból. Akik nem érzik, hogy elegendő tudással rendelkeznek egy-egy befektetés kiválasztása kapcsán, azoknak az önkéntes nyugdíjpénztárt ajánlanám, hiszen a szolgáltató leveszi a vállukról a felelősséget, valamint ezzel a termékkel érhető el a legmagasabb adókedvezmény az összegeket tekintve. Azoknak pedig, akik kicsit hozamspecifikusabb megtakarítások igénybevételén gondolkoznak, a helyükben a nyugdíj-előtakarékossági számla nyitását venném fontolóra. Megfelelő tájékozottsággal, pénzügyi ismerettel kedvező kamatjövedelmekre tehetnek szert az állami támogatás mellett, amely a három öngondoskodási konstrukció közül itt a legcsekélyebb. Mellette szól, hogy nincs kötelezőség a befizetések számát és rendszerességét illetően és a költségek is csak ennek függvényében merülnek fel. A biztosítási kategóriában pedig mindkét véglet kiválaszthatja a számára megfelelő terméket. Akiknek az előbb az önkéntes nyugdíjpénztárt ajánlottam, azok a hagyományos életbiztosítások mellett is letehetik a voksukat, hiszen hasonló kritériumok mellett működik a befektetéseket illetően, akik pedig kicsit kockázatvállalóbbak, azoknak pedig a unit-linked életbiztosítások igénylését tanácsolom. Ezen termék ellen a magasabb költségeket lehet felróni, azonban ezt egy kicsit kompenzálhatja az, hogy kiegészítő biztosítási szolgáltatásokban is részesülnek az ügyfelek. A primer kutatásomból kiderült, hogy a társadalom kis hányada rendelkezik csak öngondoskodási konstrukcióval, ami legfőképpen az alacsony jövedelemszintnek tudható be. A vizsgált alanyok több mint a ¾-e hallott már nyugdíjrendszer problémáiról, mégis csak a kitöltők ⅓-a tartja egyértelműen nélkülözhetetlennek a nyugdíjra való takarékoskodást. A kérdőíves kutatásomnál a nyugdíj-előtakarékossági számla az önkéntes nyugdíjpénztárt követően a második legnépszerűbb termék, a Zala Takarék pacsai kirendeltségén tett adatelemzésnél pedig a nyugdíj-előtakarékossági számla bizonyult a legközkedveltebbnek. A vizsgált alanyok megtakarítási szokásait különböző szempontok szerint (legfőképp nem és életkor) hasonlítottam össze, így megtalálva az ok-okozati tényezőket. Az emberek rendelkezésére álló lehetőségeinek, valamint a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansági problémáinak az ismeretében arra a következtetésre jutottam, hogy nyugdíjcélú megtakarítások nélkül kivitelezhetetlen az időskori megfelelő egzisztencia, tehát az öngondoskodási konstrukciók küldetése a bizonytalan jövő biztos alapokra helyezése.
|