| 520 |
3 |
|
|a Dolgozatomban az egyéni vállalkozások indításával kapcsolatos tervezési, szervezési és nyilvántartásvezetési feladatokat mutattam be. Szakdolgozatomat hat részre lehet felosztani. Elsőként a vállalkozás indítását megelőző folyamatokról írtam, mint például, mi a vállalkozás indításának a motivációja, mi az a piackutatás és annak milyen módszerei vannak, továbbá milyen kockázatok leselkednek a vállalkozásokra, hogyan lehet piaci részesedést megszerezni, megtartani és bővíteni. Rámutattam a vállalkozás indításakor az üzleti terv elkészítésének szükségességére, bemutattam annak tartalmát. A vállalkozás indításához tőkére is szükség van, ezért röviden a vállalkozásindítás finanszírozási kérdéseivel is foglalkoztam. A vizsgálatból megállapítottam, hogy az egyéni vállalkozóknak nagyon sok kockázattal kell szembe nézniük, a vállalkozás indítását megfelelő motiváció birtokában, személyes képességekkel, tervezési, szervezési feladatokkal kell kísérni. A második részben elemeztem az egyéni vállalkozásokra vonatkozó adatokat hazai, illetve nemzetközi viszonylatban. Megállapítottam, hogy az egyéni vállalkozások száma folyamatosan növekszik hazánkban, illetve a nemzetközi példaként választott Egyesült Királyságban is, ugyanakkor ott egyszerűbb egyéni vállalkozást indítani, mint itthon. Szakdolgozatom következő fejezetében azt vizsgáltam, hogy ki lehet egyéni vállalkozó és ki nem, továbbá e vállalkozási forma előnyeiről és hátrányairól, illetve a létrehozásáról, valamint a szüneteltetés és a megszűnés eseteiről is írtam. Kitértem az egyéni vállalkozóra vonatkozó könyvvezetési és nyilvántartási szabályokra. Vizsgálataim azt mutatták, hogy az egyéni vállalkozásnak több előnye van, mint hátránya. Létrehozása ugyanakkor nem annyira egyszerű, mint ahogy gondoltam, hiszen elég sok helyre kell bejelentkezni a megadott határidőkön belül. A nyilvántartásvezetési szabályok áttekintése során arra a megállapításra jutottam, hogy az adózási mód választása determinálja a nyilvántartásokra vonatkozó kötelezettséget. A nyilvántartás formája összefügg az adózási móddal, ami abban jelentkezik, hogy a költségelszámolást nem megengedő megoldások (KATA, EVA, átalányadózás) esetében alapvetően elegendő az adózás alapjául szolgáló bevételekről nyilvántartást vezetni. A negyedik részben, az adózási lehetőségeket és az ehhez tartozó kötelezettségeket vizsgáltam. Ez az egyik legfontosabb rész, így nagy hangsúlyt fektettem erre. Kitértem benne a kisadózó vállalkozások tételes adójára, az egyszerűsített vállalkozói adóra, illetve a vállalkozói személyi jövedelemadózásra és az átalányadózásra, melyeket azonos elemzési struktúra alapján mutattam be. Vizsgálataimba beépítettem az adózási móddal összefüggésbe hozható közterhek közül a járulékokat, illetve a helyi iparűzési adót. Szintén van kapcsolat az adózási mód választása és a cégautó adó között. A következő fejezetben fiktív adatok változtatásával mutattam be az egyéni vállalkozó nettó jövedelmének alakulását a vizsgált négy adózási megoldás levezetésével. Számításaim során egyszerűsítésekkel éltem, mint például nem vettem figyelembe a korrekciós tételeket, adókedvezményeket, stb., de megállapítottam, hogy az egyszerűsítések ellenére sem könnyű a közterhek pontos számszerűsítése. Miután az adóváltozások központjában az egyszerűsítése áll, mégis úgy vélem, bonyolult rendszerekkel állunk szemben, egy pénzügy-számviteli területhez nem értő leendő vállalkozónak egy közterheket komplexen figyelembe vevő kalkuláció összeállítása nagyon nehéz lenne. Emiatt mindenképpen javasolt szakemberre bízni a kalkulációt, az adózást érintő feladatok ellátását. A vizsgált esetek a kisadózó vállalkozások tételes adóját hozták ki, mint a legkedvezőbb adózási forma a közterhek szempontjából, ugyanakkor tudni kell, hogy az egyéni vállalkozó ezen adózási mód esetében nyugdíjas éveiben igen kevés nyugdíjra számíthat. Megállapítottam, hogy a növekvő költségszint befolyást gyakorol az adózásra javasolt módszerek sorrendjére. Bár dolgozatomban három esetet vezettem le, más bevételi és költségadatokkal újabb eredményekre jutottam volna. Amennyiben 12 millió Ft feletti bevételei adatokkal dolgoztam volna, a kata elveszíthette volna elsődlegességét, tekintve, hogy ezesetben megjelenne a 40%-os adóteher is. Vizsgálataim alátámasztják, hogy minden helyzetet egyedinek kell tekinteni, és az adott vállalkozásra jellemző adatokkal kell elvégezni a kalkulációt. Általános javaslatokként csak orientáló, megfontolásra érdemes szempontokat lehet kiemelni. Mindazonáltal javaslom a közterheket komplexen kezelni, és a kalkulációk során a jövedelmet terhelő adók mellett a további közteher elemeket is beemelni a vizsgálatba. Az utolsó fejezetben a jövőbeni változásról írtam, melynek hatására véleményem szerint tovább fog nőni a kisadózó vállalkozások tételes adóját választó egyéni vállalkozók száma. Végezetül elmondható, hogy négy adózási forma közül választhatnak az egyéni vállalkozók, azt, hogy nekik melyik a legmegfelelőbb, az összegyűjtött információk alapján kell eldönteniük. Ehhez segítséget nyújtanak a szakirodalmak, illetve az interneten mindenki számára elérhető jogszabályok, a NAV honlapja, minisztériumok oldalai, de ha az egyéni vállalkozónak valami nem egyértelmű, érdemes könyvelőre bízni az adminisztratív feladatokat, hiszen elég súlyos büntetést is kaphat, rosszabb esetben az adószámát felfüggesztheti vagy akár törölheti is a NAV.
|