| Summary: | Végh Klaudia, a Budapesti Gazdasági Főiskola Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg számvitel szakos, végzős hallgatója vagyok. A dolgozatom témája a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló. Azért esett ennek a beszámoló típusnak a vizsgálatára a választásom, mert egyrészt 2013-ban vezették be és így a 2014-es évben láthatjuk meg azt, hogy milyen tapasztalatok születtek az első év után, másrészt szerettem volna jobban megismerni mit is takar pontosan ez a beszámoló típus és ennek fényében kideríteni azt, ami már a dolgozatom címadásakor is felmerült bennem, hogy az egyszerűbb megoldás egyben jobb megoldást eredményez-e? Annak érdekében, hogy kérdésemre megkapjam a választ, kutatásba kezdtem a témával kapcsolatosan. A kutatás során megtudtam azt, hogy a mikrogazdálkodói beszámolókat választókra a 398/2012. (XII. 20.) Kormányrendelet a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóról című kormányrendelet vonatkozik. Amiről a rendelet nem ad információt, ott a 2000. évi C. törvény a számvitelről elnevezésű törvény előírásait kell alkalmazni. A kormányrendelet a hatálya alá tartozókat mikrogazdálkodóknak nevezi. A beszámoló választását csakúgy, mint a „normál” egyszerűsített éves beszámoló esetén értékhatárokhoz köti, amelyek a következők: a mérlegfőösszeg 100 millió forint, az éves nettó árbevétel 200 millió forint, az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak létszáma 10 fő. A három mutató közül kettőnek kell értékhatáron alul maradnia a választási szándékot megelőző két üzleti évben. A beszámolótípus esetében további kritérium az is, hogy a vállalkozás ne legyen könyvvizsgálatra kötelezett. Jelentős eltérés az éves vagy a „normál” egyszerűsített éves beszámoló szabályrendszeréhez képest, hogy a mikrogazdálkodónak nem kell sem kiegészítő mellékletet, sem számviteli politikát készítenie. A jogalkotók ezzel a vállalatok adminisztrációs terheit szerették volna csökkenteni. Véleményem szerint azonban ez nem túl szerencsés, hisz a számviteli törvény szerint éppen a kiegészítő melléklettel együtt kaphatunk egy cégről megbízható, valós összképet. Meglátásom szerint így a mikrogazdálkodói beszámoló esetén nem, vagy csak nehezen tud teljesülni az alapelv. A kormányrendeletben különbségként figyelhetjük meg azt, hogy csak a rendeletben meghatározott tételek számolhatóak el időbeli elhatárolásként, a tárgyi eszköz bekerülési értékének megállapításához is kevesebb tételt lehet beszámítani, a jogszabályban eltérő értékelési, fogalmi elemeket találhatunk a számviteli törvényhez képest. Ezeken kívül a mikrogazdálkodói beszámoló mérlege a három helyett csak kettő oszlopból áll, ugyanis a feltárt hibák, hibahatások összeget minden esetben a feltárás évében kell elszámolni. A rendelet vizsgálata során felmerült bennem egy kérdés: egy könyvelő, aki a való életben alkalmazza az egyszerűsített mikrogazdálkodói beszámolót vajon milyen véleménnyel van róla? Egy mélyinterjú elkészítése után arra a következtetésre jutottam, hogy az általam megkérdezett könyvelő előnyösnek tartja a mikrogazdálkodói beszámolót kisebb vállalkozások esetében és elmondása szerint valóban csökkentek az adminisztrációs terhek az ilyen beszámolót választó cégek esetében. Kutatásom során megállapítottam azt is, hogy a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló a gazdasági szakemberek körében is megosztó szereppel bír. Összességében nekem is az a véleményem, mint a többségnek, hogy valójában nem csökkenek a beszámolót választók adminisztrációs terhei. Azért sem ajánlanám ezt a beszámoló típust, mert az esetleges visszatérés a gazdálkodó elhatározásából legkorábban csak három mikrogazdálkodói beszámolóval lezárt üzleti év után lehetséges és úgy gondolom, hogy ez elég hosszú idő, főleg ha az időközben rájön, hogy ez a beszámoló fajta nem előnyös számára. Végezetül a dolgozatom címében feltett kérdésemre a válasz, hogy az egyszerűbb egyben a jobb megoldás is egy egyszerű NEM.
|
|---|