| 520 |
3 |
|
|a A deviza hitelesek problémája a 2008-as gazdasági világválság óta minden időpontban aktuális téma, és az is marad addig, amíg valamiféle megoldás nem születik, ami helyzetükön javítana. A mindennapokban a család és az ismerősök révén folyamatosan látom küszködésüket. Ezek a körülmények, illetve a 2011-ben végzett, kissé befejezetlennek tűnő kutatásom késztetett arra, hogy ismét ezt a témát válasszam szakdolgozatomhoz. Így rögtön az első fejezetet annak szentelem, hogy milyen változások következtek be a jogszabályokban illetve a banki szabályzatokban a válság kitörését követően. Mindezzel az volt a céljuk, hogy a hitelezést megfelelő mederbe sorolják, és az egészségtelen hitelezési versenyt korlátozzák. Ennek egyik legkiemelkedőbb mozzanata a THM plafon, illetve a fedezetértékelés szigorítása. Viszont mindennek van hátulütője is, mégpedig az, hogy az alacsony keresetűek sokkal nehezebben jutnak hitelhez. Pedig az ő életükben is lehetnek váratlan események. Ezzel szemben a magatartási kódex és ez által a hitelezői magatartás változása mindenképpen szükséges volt az ügyfélbizalom visszaépítése szempontjából. Ezek után aktualitásokat sorakoztattam fel a devizahitelekkel kapcsolatban. Hogy miként támadták meg a szerződéseket, és milyen kimenetele lett mindennek. Mikként alakult a végtörlesztés, mégis mit vártak tőle, és mi teljesült mindebből. A végső adatok vizsgálatával egy saját kutatást is végeztem. Mégpedig annak vonatkozásában, hogy az egyes minőségi ismérvek között az eredmény tekintetében milyen kapcsolat van, mennyire vonhatunk le mindebből általános következtetéseket. Fontosnak tartottam azt is ábrázolni, hogy a deviza hitelezés és a végtörlesztés miként hatott az ország kockázati megítélésére. Illetve a másik ellentétes nézőpont megszólaltatására azok véleményét foglaltam röviden és tömören össze, akik nem estek a végtörlesztés csapdájába. Ők valóban nem légből kapott érveket sorakoztatnak fel. A második saját kutatásom előtt szükségesnek éreztem újra összefoglalni a 2011-es kutatásom eredményeit, hiszen pontosan erre fog épülni a jelenlegi. Így az akkori megkérdezett 6 ember helyzetéből vontam le következtetéseket. Itt leginkább arra éleztem ki kérdéseim, hogy hogyan változott törlesztő részletük a válság után, jövedelmi helyzetük és életszínvonaluk. Illetve ezek tudatában milyen megoldást tartanak megfelelőnek helyzetükre. És csupán egyetlen ember bizakodott benne, hogy a végtörlesztés megfelelő lesz számára, végig tudja vinni azt. Jelenlegi kutatásomat a 2011-ben nyilatkozó hat ember közül 4 emberrel tudtam ismét elvégezni, és újabb 4 fővel tudtam kiegészíteni mindezt. Bár kevésnek tűnik, hogy 8 ügyfél véleményére alapozva próbálok következtetéseket levonni, viszont az ő helyzetükről igyekeztem egy olyan átfogó képet kapni, amely segít megérteni döntéseik okát. Megdöbbentő hogy a felvett svájci frank hitelek forintban kifejezve mekkora mértékeket öltenek ma, és meglátásom szerint ez volt a fő oka annak, hogy megkérdezettjeim nem tudtak a végtörlesztéssel élni. Így marad az ugyan csak megdöbbentő törlesztő részlet. Akik nem tudták már mindezt tartani, vagy csupán féltek, hogy előbb – utóbb ők is nehéz helyzetben kerülnek az árfolyam gátat vették igénybe. A többiek különböző okok miatt nem éltek egyik lehetőséggel sem: már megcsúsztak a törlesztésekkel, inkább kivárnak vagy csupán egyik felkínált intézkedés sem igazi segítség. Dolgozatomban lehetőségem nyílt egy olyan esetet is ábrázolni, amelyben nem hajlandó az ügyfél kibékülni, és megalkudni a jelenlegi helyzettel. Ő egy kereset levelet indít a bankja ellen, hiszen hitelének bizonyos elemeit nem korrekt módon kezelték meglátása szerint. A megfelelő megoldást a helyzetre azonban a maguk az ügyfelek sem tudják meghatározni. Illetve csupán azt, hogy a felvételkori árfolyamon tudják teljesíteni terheiket. Bár az ügyfelek jelen tapasztalatokkal sok esetben már nem ekkora mértékű hitelhez nyúlnának megoldás gyanánt, de a hiteleknek továbbra is van jövőjük. Hiszen a megkérdezettek több mint a fele elismerte azt, hogy kölcsön nélkül nem lett volna esélyük az otthon megteremtésére. Úgy gondolom, hogy a döntéseik után sem változott a helyzet. Hiába csökkentek a lakásárak még mindig magasak ahhoz, hogy egy középes jövedelmi kategóriájú fiatal család segítség nélkül tudjon otthont vásárolni. A magyarok tudatában pedig az albérlet még mindig kidobott pénznek számít. Lehet, hogy a gondok megoldásához és megelőzéséhez a mentalitásunkon kell változtatnunk. Hiszen a mai rohanó világ amúgy is a mobilitást követeli meg a mindennapi életben. Persze mindehhez az albérleti szokásoknak is jelentős változásokon kell keresztül menni. A felelősök keresése pedig felesleges idővesztegetés meglátásom szerint. A fő cél, hogy a helyzetre megoldást lehessen találni, mégpedig úgy, hogy az ügyfelek továbbra is emberek maradhassanak, és ennek megfelelően bánjanak velük.
|