Vállalati hitelcsalások a kockázati mérlegen
A szakdolgozatom tárgya a hitelintézetek és őket sértő gazdasági társaságok által elkövetett gazdasági bűncselekmények közötti kapcsolat feltérképezése. A témám gazdasági szempontból azért is indokolt, mert Magyarországon a hitelhez jutást komoly feltételek nehezítik, amelyek az elmúlt években egyre...
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Manuscript |
| Language: | Hungarian |
| Online Access: | Dokumentum-elérés Dokumentum-elérés |
| Summary: | A szakdolgozatom tárgya a hitelintézetek és őket sértő gazdasági társaságok által elkövetett gazdasági bűncselekmények közötti kapcsolat feltérképezése. A témám gazdasági szempontból azért is indokolt, mert Magyarországon a hitelhez jutást komoly feltételek nehezítik, amelyek az elmúlt években egyre szigorúbbak lettek. Napjainkban ezért magas azon vállalkozások aránya, amely úgynevezett hitelcsaláshoz folyamodik. A kutatásom legfőbb célkitűzése az volt, hogy átfogó képet kapjak arról, hogy az azonosított csalási formák közül valójában melyek azok, amelyek a legnagyobb veszélyt és kockázatot jelentik a hitelintézetek számára. A szekunder kutatás során elsőként vizsgáltam a fehérgalléros- és a gazdasági bűnözés fogalmát. A gazdasági bűnözés volumenét számokban is igyekeztem bemutatni, amelyhez a PwC kétévenként kiadott jelentéseit vizsgáltam meg. Magyarországi viszonylatban a konkrét hitelcsaláshoz kapcsolódó bűncselekményeket vettem górcső alá, amelyhez a BRFK statisztikai adatbázisát hívtam segítségül. A piaci trendek után áttértem a kutatás főszereplőjének számító csalás vizsgálatára, kriminológiai és pszichológiai oldalról egyaránt. Ezt követően a banki kockázatkezelés rendszerét tekintettem át, ahol a fő fókusz a csalás kockázata és annak csökkentése körül összpontosult. Ezzel összefüggésben bemutattam a külső- és belső védelmi vonalakat. A saját primer kutatásom kétirányú volt. Elsőként kvalitatív technikát, mélyinterjús módszert alkalmaztam, amelynek célja az volt, hogy felderítsem a megtévesztő és csalási eseteket, majd azokat rendszerezzem. Ehhez 12 banki szakember volt a segítségemre, amelynek eredményeképpen 38 csalási esetet azonosítottam. A primer kutatásom másik irányát kvantitatív technikával, kérdőíves módszerrel bonyolítottam le, amelynek célja az volt, hogy a korábban felderített csalások közül 25-öt vizsgáljak gyakoriság, súlyosság, bekövetkezési valószínűség és kivédhetőség szempontjából. A kérdőívet 92 fő banki szakember töltötte ki. A vizsgált csalási eseteket a gyakoriság szempontjából egy jéghegy modellbe ágyazva szemléltettem, amelynek a felszín feletti szintje mutatja a kevésbé gyakori előfordulású csalásokat, míg a fokozatosan mélyülő szintek a növekvő gyakoriságú csalásokat foglalják magukba. Gyakoriság szempontjából elmondható, hogy elsősorban a számviteli csalások területéhez tartozó elkövetési formákkal találkozott a banki szakemberek többsége. A csalási esetek súlyosságát, bekövetkezési valószínűségét és védhetőségét illetően hierarchikus klaszteranalízist alkalmaztam, mindhárom dimenzió mentén két-két klasztert hoztam létre. A klaszterek alapján és a három dimenzió mentén különböző kategóriákat alakítottam ki, amelyek meghatározták az egyes csalási esetek veszélyszintjét. A dolgozatom legfőbb produktuma az e módszer alapján megalkotott észlelési térkép. A klaszterek kombinációjának és az érzékelt veszélyszintnek a figyelembe vételével javaslatokat fogalmaztam meg az egyes csalási ügyletekkel kapcsolatos hitelintézeti feladatokat illetően. A vizualizálás érdekében, a veszélyszint alapján létrehoztam egy újabb, komplexebb jéghegy modellt, amelynek a legmélyebb szintjén rejlenek a legkritikusabb csalási esetek, a felszín feletti szinten pedig az alacsony veszélyszintű elkövetési formák kaptak helyet. A kérdőív utolsó kérdéseiből azt is megtudtam, hogy a megkérdezett banki szakemberek 66%-a szerint a nyilvánosságra kerülő csalási eseteknek súlyos hírnévromboló hatásuk van, valamint a többség úgy gondolja, hogy a korrupció nincs jelen a bankszektorban a vállalati szegmensben. A döntéshozók anyagi megvesztegetése és az alkalmazottak által elkövetett csalások szintén alul reprezentáltak a válaszadók körében. Végezetül sikerült néhány újabb csalási esetet is azonosítanom, ilyen például a tulajdonos magánszemélyként történő hitelfelvétele, az eredménytartalékkal történő visszaélés, a hamis bankgarancia és a túlárazott eszközök finanszírozásához történő hiteligénylés. Összességében kijelenthetem, hogy a dolgozatomban kifejtett és részletesen bemutatott csalási esetek, valamint az észlelési térkép egyfajta gyakorlati útmutatót nyújthat a banki- és rendőrségi területen dolgozók számára egyaránt a csalások minél hatékonyabb felderítése, felismerése és megelőzése tekintetében. Emellett jól hasznosítható a témában kutatók számára is. |
|---|