| 520 |
3 |
|
|a Az volt a mozgatórugója szakdolgozati téma választásomnak, hogy beleássam magam, mit is jelent a stressz, ezen belül vajon a munkahelyi stressznek vannak-e egyedi jellemzői, van-e kapcsolat a stressz és a kiégés között? Vajon a stressz és a kiégés ugyanaz? Mire kell odafigyelni, hogy a munkahelyi stresszt csökkenteni lehessen? Mit jelent a reziliencia? A reziliencia, mint lelki ellenálló képesség vajon adottság, avagy fejleszthető? Ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a stressz vagy a kiégés okozta káros hatásokat mekkora szerepe van a munkaadónak, ill. mi az egyén szerepe, hozzáállása? A felgyorsuló világ egyre több feladat elvégzését, a változásokra való gyors reagálást, folyamatos fejlesztéseket követel meg mindenkitől. Mindemellett a kisebb és nagyobb válságok okozta bizonytalanságok közepette kell megtalálni az egyensúlyt mind az egyénnek és bármely – akár munkahelyi avagy privát - közösségnek. A túlzott elvárások, megterhelések meghaladhatják az erőforrásainkat, nem leszünk képesek megbirkózni velük. A stressz a túlzott elvárások, megterhelések által kiválasztott testi-lelki reakció. A megterhelésekre adott ellenálló képességünk saját normál szintünk felé emelkedik mely, ha hosszabb ideig áll fenn, erőforrásainkat és tartalékainkat lemeríti, testi és lelki kimerültséget, megbetegedéseket vonva maga után. Általános kihívással állunk szemben, hiszen minden nap halljuk, hogy egyre több a pszicho-szociális betegségben szenvedők száma. Munka intenzívvé válása és a fokozódó információ özön a dolog jelenlegi állása szerint nem fog változni, emberi fejlődésünk történetének éppen egy új szakaszán megyünk keresztül, mely intelligens alkalmazkodást igényel tőlünk, méghozzá a tudatossá válást, amelyet a változás intenzív folyamatán keresztül kell megvalósítanunk. Az a kihívás, hogy mindez sikerül–e, avagy lemerülünk. Tudatossá válást igényel abban az értelemben, hogy belső beállítottságunkat az élet lehetőségeire kell összpontosítani és a belső hozzáállást tudatosan erősíteni kell magunkban. Aki ma egészséges szeretne maradni, annak jól kell tudni magát ismerni és irányítani. Meg kell értenie, hogyan tölti fel a személyes erőtartalékait, milyen terhelési határértékig mehet el hosszú távon. Ezeknek a képességeknek a gyakorlata magas fokú egyéni felelősséget és személyes elkötelezettséget jelent. Fontos megértenünk, hogy olyan új készségeket és kompetenciákat várnak el tőlünk, melyeket eddig sem az óvodában vagy az iskolában, sem a szakmai vagy egyetemi képzés során nem érintett. Tanulnunk kell. A személyes erőháztartás ugyanúgy működik, mint egy éleskamra. Először bele kell tennem valamit, hogy valamit ki tudjak venni. A szervezetünk is ilyen egyszerűen működik. Egyszerű a képlet, mégis miért nehéz elfogadni ezt az egyszerű igazságot? Felnőttként képesek vagyunk akár hosszabb ideig is kompenzálni az energiaellátásunk hiányosságait hiszen a természet felkészített minket arra, hogy nehéz időszakokat átvészeljünk. De a szervezetünknek esélyt is kell kapnia, hogy feltöltse az energiaforrásait. A reziliens emberek ismerik a szükségleteiket és megtanulják, hogy az életben sokféle energiafeltöltési lehetőséget építsenek ki maguknak. Ismerik pontosan a korlátaikat és tudnak vigyázni rá. Emiatt tartottam fontosnak, hogy utánajárjak annak, hogy mik azok a külső és belső tényezők, melyek hasznos tudást adnak számomra annak érdekében, hogy helyesen tudjak segíteni a kollégáim éppen megterheltnek megélt helyzetében. Tisztán felismerjem, hogy a támogatást kérő kollégáim helyzetére mennyiben a munkahelyi külső körülmények játszanak szerepet és mennyiben járul hozzá az egyén megterheléssel szemben nem a leghatékonyabban megválasztott megküzdési, ellenálló képessége, startégiája. Fontosnak tartottam a külső (munkahelyi) körülmények okozta stressz helyzeteket és a kiváltó tényezőket bemutatni, de sokkal inkább az foglalkoztatott, mi az oka annak, hogy valaki a kiégés közeli állapotba kerül. Mik azok a tényezők, melyek embereket ellenállóbbá tesznek a stresszes és megterhelő helyzetekben. A különböző tanulmányok és kutatásokat megismerve hatalmas felismerés volt számomra, hogy ez a képesség igenis fejleszthető! S ha ez a képesség fejleszthető, akkor ki lehet jutni a stresszes vagy kiégéses állapotból. A helyzet megoldásába fektetett energia pedig megtérül, előrevisz, fejlődünk általa, a lelki ellenálló képességünk szintjét emelni tudjuk. Ezen képesség tudatos fejlesztése majd alkalmazása segít abban, hogy elkerüljük a tartós stresszhelyzeteket vagy könnyebben megküzdjük velük. Rettentően egyszerűen hangzik, de ennek ellenére rettentően nagy erőfeszítést igényel mindenkitől, aki fejleszteni akarja az ellenálló képességét. Miért? Mert gyakran nem vagyunk tisztában azzal, hogy miért úgy reagálunk a megterhelésekre, stressz állapotokra. A kiégés és a stressz okozta megbetegedések azt jelzik, hogy a megküzdési stratégiánk nem hatékony. Vajon felismerjük-e, hogy a tudat alatt lévő viselkedési sémáinkra rálássunk és tudatosan eldöntsük, hogy ezen változtatni kell. És éppen ez a legnehezebb – tudatosítani azt, ami esetleg a tudat alatt van. Emiatt is igényel ez a nehézség nagy erőfeszítést az egyéntől. A változás nem külső tanácsra vagy felszólításra alakul ki. Itt fontos az őszinte belső motiváció, amely a változtatási igényt megfogalmazza. Ebben tud segíteni a coach, hogy támogassa az egyént ebben a rettentő erőfeszítést igénylő munkában. Ez nagyon sok önismeretet és belső munkát igényel. Azt gondolom, hogy a legnagyobb lépés a belső elhatározás és a belső motíváció a változásra, a lelki ellenálló képesség fejlesztésére. Abban tud nagyon sokat segíteni a coach, ha segíti ezen az úton abban, hogy a lelki ellenállóképesség mind a négy szintjén, a test, a lélek, az érzések és a szellemi erő szintjén támogatja a fejlődés útján.
|