| Summary: | Záródolgozatom célja, hogy bemutassam, mit jelent a korlátolt felelőségű társaság, mint társasági forma, továbbá a társasági adót (TAO), valamint a kisvállalti adót (KIVA) egy átfogó vizsgálat keretein belül összehasonlítsam egymással. Dolgozatom bevezető részeként a szakmai gyakorlati helyem, a Kreátor 2000 Bt. bemutatására törekedtem alapvető információk segítségével: a vállalkozás rövid történet ismertetése, szervezeti felépítése, főbb tevékenységi körének bemutatása, valamint ügyfélkörének ismertetése. Vizsgamunkám első felében a korlátolt felelőségű társaságot mutatom be, melyhez a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvényköny szabályait vettem alapul. Ennek során demonstráltam a korlátolt felelősségű társaságok (kft) felépítését, alapításának és megszűnésének feltételeit, folyamatát. A társasági forma esetében hazai és külföldi helyzetelemzést végeztem a szomszédos Ausztria példáján keresztül. Vizsgálataim és összehasonlításom azt mutatta, hogy hazánkban kedvezőbbnek értékelhető egy kft alapítása a cégalapítás költségeit és időigényét tekintve. Dolgozatom fő irányvonalát a kft-k nyereségadózási alternatíváinak vizsgálata képezte, melynek során ismertettem a társas vállalkozások körében legismertebb két adózási mód a társasági adó (TAO), valamint a kisvállalati adó (KIVA) főbb szabályait. Primer kutatásomban kft-ket vizsgáltam meg az adózási mód választásukat illetően. Az összehasonlítás során a 2019 májusában készült bevallások alapján végeztem el a kalkulációimat, annak érdekében, hogy igazolni tudjam, melyik adózási mód a legkedvezőbb a mintába került vállalkozások esetében. Számításaim alátámasztották, hogy a KIVÁ-t választók számára az adózási mód optimális, a társasági adó és a bérjárulékok magasabb közterhet jelentettek volna. A TAO alanyok esetében azonban hét olyan vállalkozást találtam, melynél számításaim szerint a KIVA kedvezőbb lett volna. A KIVA választási feltételeit is megvizsgálva azonban kiderült, hogy mégsem élhettem adóoptimalizációs javaslattal, mert ezen vállalkozások a feltételeket teljes körűen nem tudták volna teljesíteni. Gazdaságilag természetesen nem indokolt a bevétel, a mérlegfőösszeg vagy a foglalkoztatotti létszám csökkentése, így emiatt nem releváns az adózási mód váltás. Ugyanakkor az adótartozással rendelkező vállalkozásnak a hátralék teljesítése után lesz lehetősége később a KIVÁ-t választani. Konklúzióm tehát az is, hogy a kalkulációkat ki kell egészíteni a feltételeknek való megfelelés ellenőrzésével. Befejezésképpen a záródolgozatom lezárásaként egy kérdőív készítésével megvizsgáltam az egyszerűsített vállalkozói adóból (EVA) kikerült vállalkozások helyzetét néhány egyszerű kérdéssel. Külön elemeztem az egyéni és társas vállalkozások csoportját, miután más megoldások közül választhattak. A társas vállalkozások nagy hányada a KIVÁ-t választotta, ami egyúttal az adófizetési kötelezettségüket csökkentette, ezért az elégedettségüket jelző mérőszám is magasabb lett. Ebből kifolyólag érthető, hogy 90% nem térne vissza az EVÁ-ra. Az egyéni vállalkozók többsége a KATA szerinte adózik. Meglepő, hogy így magasabb közteher jelentkezett a vállalkozók háromnegyede esetében, elégedettségük közepes mértékű. Mindezek okán nem meglepő, hogy több mint a fele a vállalkozóknak visszatérne az EVÁ-ra.
|
|---|