| Summary: | Mit tehet az egyén, ha érzi, hogy élete nem a jó mederben halad? Elképzelhető, hogy testi tüneteket is produkál? Eszközei nincsenek, egy dobozban nőtt fel, melynek a falai el nem fogadásból, elvárásokból és félelemből épültek. Idővel megszilárdulva az egyén börtönévé váltak. Mindezt nem látja, nincs is tudatában, így halad életútján. Elindul emberünk a lejtőn, elkerülhetetlenül a törés felé és megkapja a diagnózist: „Nézzen az életébe, mert különben meg fog halni!” Hihetetlen lelkierővel kirúgja börtönének ajtaját. Keresi éveken át önmagát, életének valódi értelmét és útját. Rengeteg pszichológiai és önismereti szakirodalom olvasása után még mindig tanácstalanul és ugyanazokat a „hibákat” elkövetve tud haladni tovább. Úgy érzi magát, mint Viktor E. Frankl Mégis mondj igent az életre című könyvében a kiszabadult rabok, nem tud mit kezdeni a szabadsággal, fel sem fogja igazán és úgy érzi, igazából tehetetlen sorsának megfordítására. Nincsenek eszközök, amelyeket megragadva valódi változást érhet el. Ha a múltban keresi a hibát, még többre talál, erősítve a „nem vagyok jó” érzést Akkor hogyan tovább? Mi az, ami igazán segít? Eszközök, kapaszkodók, melyeket megragadva eredményesen haladhat tovább a cél felé. Következik életében újabb, még nagyobb törés és vele a rég vágyott lehetőség, a legnagyszerűbb oktatóktól tanulni egyetemi keretek között, a vezérfonalat elkapva újra építkezni, valódi önmagára és útjára találni. Életét nem visszakapja, hanem megkapja. Ebből az útkeresésből született a szakdolgozat és témája, a szokások tanulmányozása. A perspektíva váltás és látókör szélesítés a gyakorlati coaching üléseken szerzett tapasztalatokkal. Az alábbiakban körvonalazom szakdolgozatom gondolati ívét, felépítését: A szokások gyakorlatilag életünk egyik kulcstényezője, amelyek olyan mélyen képesek gyökerezni, hogy észre sem vesszük működését. Mikor ugyanazokkal a helyzetekkel találkozunk és feltesszük magunknak a kérdést, „Megint miért pont velem történt ez meg?”, vagy felsóhajtunk, „Tudtam, hogy ez lesz a vége!”. Ekkor megjelenik mintáink, szokásaink árnya. Sokszor az egyén csupán eddig jut el. Nem gondolja tovább, hogy „Mi is mozgat engem?”, „Mi az a számomra rossz szokás, ami rányomja bélyegét életemre?” és folytathatnánk a sort. Legyint egyet és lemondóan elfogadja a sorsát, a rossz csillagállást, amely alatt született. A személyes felelősségvállalás kérdése is felmerül meglátásom szerint. Ha el is gondolkodunk, vajon miért történik ez velem? Miért nem megyünk tovább? Nem merünk? Félünk, szembenézni magunkkal és azzal, amit mélyen legbelül találunk? Így szoktuk? Ez az, ami családom, a munkahelyem számára elfogadható? Ha ennek ellenére tovább haladunk a következő kérdés pedig: „Jó, ez van, ezt meg ezt nem csináltam eddig jól, de akkor hogyan tovább? Ez egy újabb gát. Ezen gondolatsorok után támogatóként jöhet be egy szakmailag kompetens coach, aki segíti meghatározni életünk sarokpontjait és ezeket átfordítva előhívja a bennünk rejlő lépőköveket, mely a célhoz vezet. Kutatási módszereimet tekintve feldolgozom a témára vonatkozó szakirodalmat, valamint coach ülések keretében a résztvevők és a folyamat adta tapasztalatokat. Továbbá a szélesebb körű szokás tudatosság felmérés érdekében készítettem egy kérdőíves primer kutatást is, melynek eredményeit és az ebből kiolvasható következtetéseimet ismertetem. Számomra ez egy nagyon izgalmas téma. Bízom abban, hogy szakdolgozatom olvasójában is sikerült felébresztenem a kíváncsiságot!
|
|---|