| Summary: | Több évtizedes katonai és rendőri vezetői tapasztalatom, sikereim és kudarcaim, a hivatásomból fakadó elkötelezettségem indított arra, hogy gyorsan változó világunkban új utakat keressek. Újra értékeltem a mögöttem álló évtizedeket és a jelenkor kihívásait, így tapasztalataim és friss ismereteim szintézisét reményeim szerint hitelesen adhatom át a következő generációknak. A magyar rendőrség az államszervezet egyik létszámát tekintve legnagyobb, erőteljesen strukturált szervezete, amely ennek ellenére nem kerülheti el a korunkat jellemző kihívásokat. Szakdolgozatomban vizsgáltam azt a külső környezetet, amely a mindennapok rendőri tevékenységét befolyásolja. Áttekintettem a világ jelenlegi helyzetét elemző irodalom egy részét. Az „itt és most” a rendészeti tevékenységet alapjaiban befolyásolja, a rendőrség alaprendeltetéséből fakadó, nap, mint nap változó feladatait meghatározza. A menedzsment irodalomban VUCA műszóval jellemzik azt a környezetet, amely mindenkire, így az egyes emberre, valamint a kisebb-nagyobb szervezetekre egyaránt és kikerülhetetlenül hat. A VUCA környezet elemzése alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a társadalmi átalakulások és a negyedik technológiai forradalom talaján a világ egy térség lett, viszont a globalizáció ellenére nem egy kultúra. A kétpólusú világ többpólusúvá alakult. Népvándorlásszerű folyamatok zajlanak, amelyek globális konfliktusokat generálnak, ezek Európát, így hazánkat is érintik. Történelmi és kulturális alapértékek csapnak össze az új megközelítésekkel. A társadalmi érdek- és értékpluralizmus a korábbiaktól eltérően napi szinten generál ellentéteket. Ezeket a politika rendszere nem tudja minden esetben a tradicionális eszközökkel rendezni. A társadalmi szereplők egyre tudatosabb, nagyon gyors és spontán lépésekre képesek, mozgalmaik jelentős befolyással bírnak az államok stabilitására. Az ökológiai változások is újszerű rendészeti feladatellátást generálnak. A fenti tényezők hazánk mindennapjait is befolyásolják. A magyar rendőrség a külső és a belső társadalmi kihívások nyomán paradigmaváltás-szerű átalakulásra kényszerül, ám jelenleg még lépéshátrányban van. Az alaprendeltetéséből fakadó feladatok maradéktalan és társadalmilag támogatott teljesítéséhez elkötelezett állomány szükséges. A meglehetősen hierarchizált rendőrség jelenlegi szervezeti kultúrája nem adekvát a jelentkező kihívásokkal szemben, e tekintetben különösen nagy teher nehezedik arra a nagyszámú rendőrre, akik vezetőként, irányítóként teljesítenek szolgálatot. A jelentkező feladatok mellett az átalakulás szükségességét fel kell ismerniük, majd le kell tudni vezényelniük. E kor nem kevesebbet kíván, mint hogy lépjünk át saját árnyékunkon! Áttekintettem a vezetői stílusokat, módszereket, a rendőri szervezeti kultúrát. Megállapítottam, hogy a vezetői képzés során parancsnokaink megfelelő képzést kaptak és kapnak, azonban a modern szemléletű képzés ellenére a vezető-beosztott viszonyt alapvetően a régi beidegződések talaján kialakult autokrata, militarista stílus jellemzi, mely a szervezet egészére is igaz. Valószínűleg ezen bukott el több modernizációs kísérlet. Dolgozatomban primer és szekunder vizsgálatok adatait vetettem össze, amely a fenti megállapításokat visszaigazolta. Áttanulmányoztam a coaching, mint vezetőtámogató folyamat kialakulását, a vállalati szférában betöltött szerepét, az általa felhasznált módszereket, eljárásokat, eszközöket, felhasználási lehetőségeit, melynek során arra következtetésre jutottam, hogy a coaching alkalmas a rendőrség szervezeti kultúrájába beépülni. Az egyre nagyobb számú vezető coaching-szemléletű felkészítésével elindítható, végigvihető és fenntartható egy olyan folyamat, mely alkalmas a kihívások kezelésére, valamint a rendőri állomány megtartására, nevelésére, fejlesztésére egyaránt. Hiszem, hogy megvalósítható!
|
|---|