| 520 |
3 |
|
|a Napjaink egészségügyének legnagyobb kihívása egy nemzetközi szintű egészségügyi rendszer kialakítása, amely napjaink egészségtudományának legújabb fejleményeit tükrözi. Hazánk egészségügyi ellátórendszerének jelentős részét a kórházi fekvőbeteg-ellátás teszi ki. A kórházak az állam közvetlen irányítása alá tartozó költségvetési szervként működnek. Ennek megfelelően ezen szervek üzemeltetési és tevékenységi körét jogszabályok és rendeletek útján tudja szabályozni. A 653/2021. (XI.30.) Kormányrendelet alapján megszüntette a városi kórházak önállóságát. A rendelet hatályba lépésétől számítva a városi kórházak irányítását a megyei kórházak vették át, mint irányító intézmények. Erre konkrét példa a Keszthelyi Kórház, amely a Zala Megyei Szent Rafael Kórház irányítása alá kerülve köteles annak elképzeléstudatát és szabályzatait követni. Ezért döntöttem úgy, hogy dolgozatom középpontjaként a Keszthelyi Kórház árubeszerzési tevékenységének és készletgazdálkodásának hatékonyságát vizsgálom meg az alkalmazható beszerzési módszereken keresztül, amelyre 5 kérdéskört állítottam fel. Első kérdésként felmerült bennem, hogy milyen árubeszerzési módszerekkel tudja lebonyolítani beszerzéseit a kórház. A közbeszerzésről szóló 2015. évi CXLIII. törvény alapján négy féle beszerzési eljárásra van lehetősége. Az első három beszerzési eljárás lényege, hogy előzetes piackutatás alapján biztosítsa a beszállító cégek közötti tiszta piaci verseny megvalósulását értékhatártól függően. A negyedik módszer a központosított közbeszerzés, melynek keretében csak meghatározott termékkörök – például irodai papíráruk, fertőtlenítőszerek, gyógyszerek, továbbá egészségügyi fogyóanyagok terén védőeszközök, laborvizsgálathoz szükséges vérvételi csövek, tűk, fecskendők – szerezhetőek be. A központosítás pozitívumaként említhető, hogy ezen termékkörök beszerzési árai jelentősen olcsóbbak, mint a piacon megtalálható, azonos specifikációval rendelkező termékeké. Negatívum, hogy ezen megrendelendő termékek minősége és összetétele messzemenően alacsony. Ebből adódóan vetődött fel bennem a második kérdés, hogy mekkora lehet az orvosok és főnővérek elégedettségi szintje a központilag beszerzett termékek iránt. Kérdőívemre adott válaszaik alapján megállapítható, hogy a kapott termékek nem elégítik ki az igényeiket, ugyanis a gyenge minőség miatt gyakran nem töltik be szerepüket, használhatatlanná válnak. Ebből következtethetünk, hogy a központosítás keretében lefolytatott beszerzések eredménye valójában csak ráfordítás. Harmadik kérdésként elgondolkodtatott, hogy az osztályos igénylések alapján lefolytatott beszerzés problémamentesek működik-e. Tapasztalataim alapján megállapítottam, hogy a beszerzések egy része korántsem problémamentes, amely főként a kommunikáció hiányából adódik szakmai felelős és beszerző között. Ennek következménye a hiányosan megadott termékspecifikációból adódó téves vagy nem megfelelő termék megrendelése. A beszerzés további problémáját napjaink különösen magas inflációja, valamint az egyes termékek esetén felmerülő hiány jelenti. Negyedik kérdésem, hogy miben befolyásolja a központosított közbeszerzés a kórház anyagellátását. Mint beszerző, tapasztaltam, hogy az ellátásra kötelezett cégek gyors átfutási idővel, ellenben hiányosan szállítanak. Az elmaradás teljesítése alatt bizonyos termékcsoportok elérhetik a minimális készletszintet, amelyből ötödik kérdésem adódik, miszerint egy kórház esetében mit jelenthet az anyagellátási probléma. Egy fekvőbeteg-ellátó intézmény révén az anyagellátás hiánya a szakszerű betegellátás akadályozását, elmaradását jelenti. Összegezve elmondható, hogy az egészségügyi intézményeknek, így a Keszthelyi Kórháznak is sokkal korlátozottabb lehetőségei vannak a piacon, mint magán tulajdonban lévő vállalkozásnak. Ezt bizonyítják a betegellátó intézményekre vonatkozó jogszabályok és törvények, az általam felvázolt közbeszerzési rendszer, valamint az állandó jellegű adatszolgáltatási kötelezettség a Magyar Állam és az OKFŐ felé.
|