| Summary: | Dolgozatomban az E.on Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt készletgazdálkodási és leltározási folyamatait vizsgáltam meg a hálózati beruházásokon keresztül. A beruházások egyik fontos területe a készletgazdálkodás és a kapcsolódó leltározás, melynek naprakészségét az SAP vállalatirányítási rendszer biztosítja. A számviteli törvény és a szakirodalom alapján igyekeztem bemutatni a készletgazdálkodás és leltározás fogalmát és feladatait, valamint az ezekkel kapcsolatos döntések fő szempontjait, jelentőségét. A következő kérdésekre kerestem a választ: a vállalat készletgazdálkodási és leltározási gyakorlata megfelel-e a belső szabályzatainak és a jogszabályoknak, valamint mennyire van párhuzamban a szakirodalommal? A készletgazdálkodás során törekednek-e az optimális készletszintre? Mi történik a maradék anyagokkal, hogyan hasznosítják azokat? Vannak-e olyan veszteségek a folyamatokban, amelyek kiküszöbölése növelné a működés hatékonyságát? Miután áttekintettem a belső szabályzatokat, meggyőződtem arról, hogy a vállalat gyakorlata nagyrészt megfelel a saját szabályzatainak és összhangban van a szakirodalommal. A folyamatok jól vannak kialakítva, de - ahogy ez minden vállalatra igaz – itt sincs meg mindenre a szükséges kapacitás. Minél nagyobb a szervezet, annál nehezebb tökéletesen működtetni. Az optimális készletszint elérése érdekében az elfekvő készleteket minimum évente egyszer fel kellene számolni a kivitelezői raktárakban a leltárt megelőzően. A maradék anyagok mielőbbi felhasználását egy informatikai fejlesztéssel lehetne biztosítani, ez javítaná a készletforgási mutatókat, és megakadályozná az elfekvő készletek kialakulását is. A készletgazdálkodási és leltározási folyamatokban néhány kisebb veszteséget észleltem, melyek megoldására az alábbi javaslatokat teszem: A leltározás előkészületeibe a létesítési referenst nagyobb mértékben be lehetne vonni. A szerelők a leltározás helyett a hálózaton dolgozhatnának, produktív munkát végezve. Ezzel a szaktudásukat hatékonyabban ki lehetne használni. Igaz, hogy a leltározás évi 1-2 nap, de egyébként is kevés a szerelő, nehéz a projektekhez az erőforrásokat biztosítani. Az anyagkiírás során jelentkező átmeneti duplikációs problémára részletes kivizsgálást javaslok, ennek megoldása növelné a raktári pontosságot. A szállítási napokon a raktári kiszolgálás szünetel. Ezekre a napokra az üzemi szerelők forgó rendszerben történő beosztását javasolnám, akik biztosítani tudnák a raktári működést, anyagkiadást. Úgy vélem, hogy az E.on-nál a szabályozottság részletes és a jogszabályoknak megfelelő. A belső szabályzatok elég gyakorlatiasak, alaposan kitérnek a munkakörök szerint elvégzendő feladatokra, azonban – legalábbis ebben a régióban – a négy üzem számos folyamatot teljesen másképp működtet. Ez a partnerek felé sem biztos, hogy pozitív üzenetet hordoz. Közel egy éve regionális szervezeti formában működik a beruházási és fejlesztési szakterület. Ennek nagy előnye lehet a tudás-koncentráció. Korábban ez a két szakterület az üzemekhez tartozott szervezetileg, és az üzemek egymástól viszonylagos elszigeteltségben dolgoztak. Kihasználva a szervezeti átalakítást, lehetőség nyílik arra, hogy a beruházók, fejlesztők megosszák egymás között a legjobb gyakorlatokat. Azt látom, hogy a regionális szervezet felállása óta a kollégák úgy érzik, hogy „kitárult a világ”, hiszen nem csak házon belül, hanem más üzemben dolgozó munkatársaktól is tudnak információt, segítséget kérni. Közös megbeszélések és rendezvények révén közelebb kerültek egymáshoz. Ez azonban így esetleges, és nem teljes körű. Érdemes lenne egy átfogó projektet indítani, amelynek keretén belül a beruházási – és ezen belül a készletgazdálkodási, leltározási – gyakorlatot mindegyik üzemben részletesen fel lehetne tárni, és a legjobb gyakorlatokat általános működési modellként bevezetni.
|
|---|