| Summary: | Az éghajlatváltozás és az ahhoz való alkalmazkodás jelentős részét képezi az életünknek. Szakdolgozatomban arra kerestem a választ, hogy az alapvetően áruszállításban használt zöld logisztikai folyamatok miképpen érvényesülnek a közúti személyszállításban, hogyan próbálják csökkenteni a környezetre gyakorolt hatást. Mint kiderült, amiben a legtöbbet tehetnek ezek a vállalatok, az a kibocsátott üvegházhatású gázok és a fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentése. Elemzések során megnéztem, hogyan változott az évek során a légkörbe jutó szén-dioxid mennyisége, a megújuló energiaforrások használata. Mely országok milyen mértékben járultak hozzá a kibocsátáshoz, illetve, hogy a jelenleg nagy trendnek számító elektromos járművekre jelenlegi formájukban milyen jövő vár. Hosszú távon is jó megoldások lehetne-e, képesek lehetnek tartani a lépést az egyre növekvő igényekkel? Ehhez megvizsgáltam, hogy mik azok a kritikus nyersanyagok, amik feltétlenül szükségesek hozzá, ezek közül melyek számítanak a szűk keresztmetszetnek. Mennyi időre elegendő tartalék áll rendelkezésre belőlük, hol folyik ezeknek bányászata, milyen aggályokat vet ez fel. Az elemzések elvégzéséhez a BP p.l.c. által megjelentetett statisztikai jelentést használtam, melyet a Föld energiahordozóiról tettek közzé. A továbbiakban bemutattam az itthon piacvezető közúti személyszállítással foglalkozó vállalat, a Volánbusz Zrt. kialakulását napjainkig bezárólag, valamint az Integrált Irányítási Rendszerüket. Milyen szabványokat alkalmazva alakították ki, mi vele a céljuk. Mennyire eredményes a járműflotta korszerűsítési programjuk, mivel érik el egy környezetbarát, fenntartható vállalati működés kialakítását. Továbbá a rájuk ható külső tényezőket, milyen követelményeket támaszt az Európai Unió a tagországokra, milyen lehetőségeket kínál Magyarország Kormánya a fejlődésre. PDCA-ciklus, valamint Kaizen módszer segítségével javaslatot tettem, hogy miképpen tudná fejleszteni a vállalat egyes folyamatait a digitalizáció és környezetkímélő hulladékgazdálkodás területén. A dolgozat utolsó részében pedig azt mutattam be, hogy ha a lítium-ion akkumulátor nem tekinthető hosszú távú megoldásnak, melyek azok az alternatívák, amelyek elterjedhetnek helyette, ezeknek milyen előnyei és hátrányai vannak. Továbbá melyek azok az opciók, amiben fejlődhetne az ágazat. Úgy gondolom, a dolgozatomból kiderül, hogy a közúti személyszállítás során az Unió tagországai elkötelezettek, hogy tegyenek a légkörbe kerülő szén-dioxid, ezáltal a globális felmelegedés ellen, ami bár nem egyedüliként, de jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz. Azonban ez sok más kontinens országairól már nem feltétlenül mondható el. Egy globális kollektív szabályozásra pedig mindenképpen szükség lenne, hiszen, mint ahogy a példák mutatják, van lehetőség tenni az ellen, hogy a reális jövőkép a kilátástalanság legyen.
|
|---|