| Summary: | Az irányítástechnikai eszközök fejlődésével gyökeresen megváltozott a víziközmű ágazat infrastruktúrája. Egyre inkább előtérbe kerül az energiahatékonyság. Sok esetben, csak akkor adják meg a pénzügyi hátteret hajtástechnikai és irányítástechnikai fejlesztésekre, ha energiamegtakarítás érhető el vele. Kezdenek elterjedni a szivattyú hajtástechnika területén az „okos” rendszerek, amik maguk képesek optimalizálni működésüket, különböző üzemeltetést segítő segédfunkciókkal vannak felvértezve. Azonban a kérdés jelenleg még nyitott: A rendszer komplexitása csökkenti, vagy növeli az üzemzavarok lehetőségét? Energiahatékonyság tekintetében megéri a befektetés? A szakdolgozatomban többek között ezekre a kérdésekre keresem a választ. Bemutatom az alapvető elveket egy szivattyúállás kialakításánál, a szivattyúk kiválasztási módszereit, azok hajtástechnikáját, irányítástechnikáját és a hozzájuk szükséges szenzorokat és folyamatfelügyeleti rendszereket. A feladatom kísérleti részében egy hagyományos csillag-delta hajtású átemelőrendszert hasonlítok össze egy modern Smart Run frekvenciaváltós rendszerrel. A fő hangsúlyt a kutatásaim során az energiahatékonyág és a megtérülési idő kiszámítására fektettem. Ettől függetlenül célom volt a két rendszert a lehető legtöbb aspektusában megvizsgálni. Figyelembe vettem a villamos hálózat terhelését, a kábelek melegedését, továbbá dokumentáltam az esetleges meghibásodások gyakoriságát, súlyosságát. A szakdolgozatom átfogó képet mutat arról, mire számíthat az, aki hajtástechnika fejlesztésen gondolkodik a víziközmű szolgáltatásban. Az okos frekvenciaváltók még meglehetősen gyermekcipőben járó technológiák, de mindenképpen a jövőben megkerülhetetlen lesz, ezért is gondoltam, hogy a szakdolgozatom az évek múltán nem csak nem fogja veszteni aktualitását, hanem egy meghatározó esettanulmány lehet a jövőre nézve.
|
|---|