| Summary: | Kisgyermekkorom óta érzékeltem, s láttam azt a rohanást, amivel a családtagjaim napról napra megküzdöttek. Mindig alig vártam a hétvégéket, amikor kicsit nyugalmasabban együtt lehettünk, s közös programokba kapcsolódhattunk be, de már akkor is szembesültem azzal, hogy milyen hamar hétfő van. A felnőtté válás útján nekem is egyre több programom és feladatom lett az iskolai elfoglaltságon túl. Mivel 10 éves koromtól versenyszerűen sportolok, így az edzések , s egyéb fejlesztő tréningek rengeteg időt vettek el, meg kellett tanulnom az időmet igazán jól beosztani, így már annak idején szívesen olvastam ehhez a témához kapcsolódó jó tanácsokat és praktikákat adó szerzőktől könyveket. Jelenleg egyetemistaként és duális hallgatóként már nem csak magamon, s a családomon érzem az idő szorítását, hanem kollégáimon és a céges vezetőkön is. halogatás, kifogás keresés, túlterheltség érzése nem ritka jelenség. Nem véletlen, hogy rengeteg közmondás és idézet is kapcsolódik és foglalkozik az idővel, s annak gyors múlásával. Dolgozatommal igyekeztem mélyebben feltárni a mögöttes tényezőket, trendeket, s kihívásokat. Milyen területek középpontba állításával ragadtam meg a címadó téma bemutatását?
|
|---|