Az Amerikai Egyesült Államok elmúlt 100 évének két legnagyobb gazdasági válságának összehasonlító elemzése
Diplomamunkámban az Amerikai Egyesült Államokat ért két legnagyobb gazdasági válságot hasonlítottam össze az elmúlt 100 évre vonatkozóan. Az ország, amely vezető szerepet tölt bevilágunkban mitől roppanhat össze gazdaságilag, hogyan juthatott odáig és miként keveredik ki belőle? Ilyen és ehhez hason...
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Manuscript |
| Language: | Hungarian |
| Online Access: | Dokumentum-elérés Dokumentum-elérés |
| Summary: | Diplomamunkámban az Amerikai Egyesült Államokat ért két legnagyobb gazdasági válságot hasonlítottam össze az elmúlt 100 évre vonatkozóan. Az ország, amely vezető szerepet tölt bevilágunkban mitől roppanhat össze gazdaságilag, hogyan juthatott odáig és miként keveredik ki belőle? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem, melyre ezenszakdolgozatban kerestem a válaszokat. A gazdasági válságok ősanyjaként is emlegetett 1929-as gazdasági világválság kiindulópontja az Amerikai Egyesült Államok, mely – megfigyelhető lesz mindkét esetben – egy gazdasági fellendülés, túlzott bizalmi, nyugalmi állapot után következett be. 1929-ban a válság kiváltó fő okaként az értékpapír vásárlási láz mellett a könnyű hitelszerzésilehetőséget is meg kell említenünk. A válság, mint egy futótűz terjedt végig az országon, melynek következményei a majdnem 5%-os GDP visszaesés, a lakásárak csökkenése, valamint a magas munkanélküliségi ráta. A helyzet megoldásához egy új és friss megközelítés kellett, melyet az amerikaiak új elnöke, Franklin D. Roosevelt kínált New Deal néven. A New Deal egy átfogó válságkezelő program, melynek fő célja a gazdasági, pénzügyi szféra rendbetételétől kezdve, szociális intézkedéseken át, a közigazgatás átalakításáig terjedt. A 2008-as válság után is egy teljeskörű átalakítás kellett, mondhatni a rendszer által „megengedett” kiskapuk bezárása. A világválság kialakulásában nagy szerepet játszott a másodlagos jelzálogpiac, a növekvő ingatlanárak, az új komplex pénzügyi termékek megjelenése is, valamint a sokáig alacsonyan tartott alapkamat. Az alapkamatot növelni kellett, melynek következtében a változó kamatozású hitelesek egymás után dőltek be. Nőtt a kínálat a piacon, melyet az ingatlanárak csökkenése követett. Minél több jelzáloghiteles nem tudott fizetni, annál inkább nőtt az ingatlanpiaci kínálat és csökkentek az árak. Egy negatív spirál alakult ki, amely a másodlagos jelzálogpiaci válság kezdetét jelentette. A megoldást a 2009 januárjában beiktatott új amerikai elnök, Barack Obama, Dodd-Frank törvénye jelentette. Az új törvény magában foglalja a pénzügyi intézmények rendszerkockázati jellegének vizsgálatát, az ügyfelek védelmét, az egyes felügyeleti szervek szerepének és jogkörének vizsgálatát, a pénzügyi piacok átláthatóságának biztosítását és még további más kulcsterületekre is kiterjed. Diplomamunkámban az irodalomkutatás, valamint az összehasonlító elemzés módszerét alkalmaztam. A két válság összehasonlításakor mind hasonlóságok, mind különbségek egyaránt felfedezhetők. Bár 80 év választja el a két eseményt mégis mindkettőnél észrevehetővolt a buborékképződés, az árak elszakadása a realitás talajától, majd a buborék kipukkadása, és az azt követő pánik. A válságkezelésben a legnagyobb hasonlóság talán az, hogy mindkétesetben átfogó, a gazdaság minden részére kiterjedő intézkedések kellettek. A két válságot elnézve megállapíthatjuk, hogy még a legerősebb országok gazdasága is megroppanhat megfelelő szabályozások hiányában. |
|---|