| Summary: | Szakdolgozatom témájául a gazdasági bűnözés tárgykörét választottam, amely összetett bűnözési forma egyik legjövedelmezőbb szeletét, az „adócsalást” és az ellene vívott harc nehézségeit kívántam bemutatni. A választott témám szinte mindig aktuális, országokon átívelő probléma. Szakdolgozatom készítése során főleg a hazai sajátosságok bemutatására törekedtem, kitérve a legelterjedtebb bűnelkövetési formákra, a hozzá kapcsolódó törvényi szabályozásra, valamint a bűnelkövetők ellen fellépő hatóságok eszköztárára. Témám feldolgozása során szekunder kutatási módszer segítségével bemutattam a gazdasági bűnözést, a feketegazdaságot, a rendszerváltástól eltelt idő főbb gazdasági bűnözési módjait. Kitértem a 2012-ben életbe lépett új Büntető Törvénykönyvre, amely az adócsalást a költségvetési csalás részeként új bűncselekményként iktatta be, melynek nem titkolt célja a minél szélesebb körű megfogalmazás volt a kiskapuk bezárása érdekében. A költségvetési csalásokkal szembeni frontvonal első és talán legfontosabb elemei a fantomcégek, illetve a cégfantomizálásokkal szembeni intézkedések, melyek első hatékony lépései 2012 januárjában léptek hatályba. A cégek létrehozásakor azok tulajdonosi, illetve vezető tisztségviselői körének, működőképességének adóhatóság általi ellenőrzése megtizedelte a fantomcégek számát és jelentős számú „fekete” szereplőt szorított ki a gazdaság működésének köréből. A második lényeges intézkedési sorozat a gazdaság szereplőinek, így a számlák kiállítóinak, pénztárgépek üzemeltetőinek azonosíthatóságát, működésük folyamatos nyomon követhetőségét szolgálta, melyben az elmúlt évek adónormái szintén sok hasznos változással szolgáltak. A harmadik, az adózatlan kifizetések visszaszorításában leghatékonyabb eszközt a házipénztár készlet ellenőrizhetősége, indokolatlan nagyságának szankcionálása jelentené, mely az elmúlt évtizedben több, többnyire sikertelen, illetve az alkotmányosság próbáján többször elbukott kísérleten ment keresztül. Szakdolgozatom alapján talán megalapozottan levonható az a következtetés, hogy a megfelelő körültekintéssel elkövetett költségvetési csalás a büntetőjog eszközeivel nem kezelhető, az ügyek többségében bizonyíthatatlan, mely nem a bűncselekmény törvényi tényállásának, hanem a büntetőeljárás bizonyítási teherre vonatkozó alapelvére vezethető vissza. Véleményem szerint a szürke és feketegazdasággal szemben a harcot eredményesen a fenti három irányban lehet felvenni, erre a büntetőjog eszközei az esetek nagyobb részében alkalmatlanok, azon a kriminológusok által többször hangoztatott elv mellett, hogy a büntetőjog minden esetben ultima ratio, a végső eszköz a jogkövető magatartásra ösztönzésben.
|
|---|