| 520 |
3 |
|
|a Milyen egy működőképes nyugdíjrendszer? Záró dolgozatomban ennek a kérdésnek próbálok utánajárni, feltárva a történelmi előzményeket, bemutatva különböző korok és kultúrák sokszínű törvényi módosulásait, melyek aztán a mai gyakorlat kialakulásához vezettek. Mivel Magyarországon élünk, így elsősorban a hazai sajátosságokat részletezem, de mindenképp fontosnak tartottam egy kis Európai Uniós kitekintést is adni, hiszen ezen a területen is jelentős befolyással bír a közösségi gyakorlat. A dolgozatban rendelkezésre álló szűkös terjedelem miatt szinte csak dióhéjban lehet bemutatni ezt a nagyon sokrétű és szerteágazó „gazdasági szegmenst”, azonban már az itt feltárt információkból is látható, hogy az általam feltett kérdés megválaszolása korántsem olyan könnyű és egyértelmű, mint azt gondolnánk. Az idősekről való gondoskodás a történelem folyamán mindig, minden társadalomban kivétel nélkül jelen volt, csupán a gyakorlati megvalósítás tért el egymástól. Magyar vonatkozást figyelembe véve először talán az egyházak összefogásában láthattuk a szegényekről, elesettekről, idősekről való gondoskodás szervezett formáját. A XV. századtól aztán sorra jelentek meg a különböző szakmák alapította közösségek – elsőként a bányászok, majd tengerészek, katonák körében. A mai értelemben vett nyugdíjrendszer kialakításának első próbálkozásai Mária Terézia nevéhez fűződtek. Ebben az időben még csak egy igen szűk réteg tarthatott igényt aktív éveit követően időskori díjazásra, az évszázadok múlásával aztán folyamatosan csiszolódott ez a rendszer, a prioritások állandó változásával. A ma érvényben levő szabályozásban kulcsfontosságúak voltak a rendszerváltozást követően végbemenő folyamatok és intézkedések. Legfontosabb törekvésként valósult meg a nyugdíjbiztosítás és a betegségbiztosítás rendszerének elkülönítése egymástól. Egyértelműen szekcionálták a végrehajtandó feladatokat, továbbá ebben az időszakban került meghatározásra a hárompilléres nyugdíjrendszer is mint hosszútávon megvalósítandó metódus. Az 1. pillér jelentette az állami alapnyugdíjat, mely egy kizárólag felosztó-kirovó elven működő struktúra. Ehhez jön a 2. pillér: a magánnyugdíjpénztárakkal, ahol a dolgozói befizetések elkülönítetten kerülnek nyilvántartásra. Itt már elsődlegesen a tőkefedezeti elv dominál. 3. pillérként pedig kibővül a rendszer az egyéni öngondoskodás lehetőségével, ahol is a munkavállaló már aktív évei alatt is céltudatosan különít el és fektet be pénzösszegeket, majdani nyugdíja kiegészítése érdekében. Önmagában egyik pillér sem működőképes, fontos hogy a gyakorlatban egymást kiegészítve erősítsék a nyugdíjba vonultakról való minél teljeskörűbb időskori gondoskodást. Dolgozatomban röviden bemutatom a gyakorlatban előforduló legfontosabb nyugdíjfajtákat is, úgy mint öregségi nyugdíj – betekintést engedve a korkedvezményes nyugdíjbavonulás lehetőségének feltételeibe. Ezt követően kitérek a következő fő kategória: a rokkantsági nyugdíj, majd végül a hozzátartozói nyugellátások fajtáinak bemutatására. Ahogy már korábban is jeleztem, nem feledkezhetünk meg az uniós munkavállalás nyugdíjrendszerre gyakorolt hatásáról sem. Bár teljesen egységes szabályozásról egyáltalán nem beszélhetünk ilyen sok tagállam részvétele esetén, azért nagyon fontos az országok közötti együttműködés ezen a területen is. A napjainkban egyre népszerűbb - hosszabb/rövidebb ideig tartó - külföldi munkavállalás fontos kérdése lehet a majdani nyugdíjbavonulás esetén a szolgálati idő meghatározásának. Azt hiszem bizton állítható, hogy a nyugdíjrendszer változása minden korban aktuális gazdaságpolitikai kérdés lesz. Pénzügyi szakemberek számos alternatívát hoztak létre a probléma kezelésére és megoldására, de tagadhatatlan, hogy nekünk munkavállalóknak sem mindegy, aktív éveinket követően milyen anyagi biztonságban élvezhetjük munkánk gyümölcsét. Bár jó lenne csupán az állami gondoskodásra hagyatkozni, muszáj felismernünk, hogy a mai társadalmi, gazdasági folyamatokat figyelembe véve már igenis aktív éveinkben is tevékenyen kell gondoskodnunk nyugdíjas éveink anyagi biztonságának megalapozásáról.
|