| Summary: | Dolgozatom célja a manapság egyre többet hangoztatott fenntarthatóság koncepciójának megvalósításában a gazdasági szereplők felelősségének vizsgálata, valamint a két legsürgetőbb célterületen – a károsanyag-kibocsátáson és ezzel összefüggésben az energiahatékonyságon – keresztül annak bebizonyítása, hogy a fenntarthatósági intézkedések nem csak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is előnyösek. Környezetünk állapota folyamatosan romlik, egyre inkább a bőrünkön érezhetjük a klímaváltozás hatásait. Abban napjainkra már mindenki egyetért, hogy tennünk kell valamit a káros folyamatok megakadályozása érdekében, azonban a hosszú távú fenntarthatóság eléréséhez vezető út olyan áldozatokat is megkövetel, amiért nem mindenki hajlandó tenni. Ezért a legfontosabb lépés, és a fenntarthatóság legfőbb feltétele gondolkodásmódunk átalakítása, annak a felismerése, hogy mindannyian felelősek vagyunk a minket körülvevő szűkebb és tágabb környezetünkért és azokért a döntésekért, amiket nap, mint nap meghozunk. Ezt felismerve az energiahatékonyságot és a károsanyag-kibocsátás csökkentését több uniós irányelv is sürgeti, hiszen a leggyorsabban és leghatékonyabban ezeken a területeken érhető el eredmény a fenntarthatóság irányába. A meglévő épületek energiahatékonyságának javítása kiemelt célterület főleg Magyarországon, ahol a primerenergia-felhasználás 60%-a a háztartások energiafelhasználásából adódik, és az épületállomány kritikus állapotban van energiahatékonysági szempontból. Magyarország fenntarthatósági teljesítményét egyébként összességében a vállalatvezetők a BCSDH (Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért) 2014. évi A fenntartható fejlődés helyzete és alakulása a „Vállalati fenntarthatóság komplex értelmezése” című Vezetői ajánlás aláírói szemével – Fókuszban a stratégiai megközelítés felmérése során gyengén közepesnek ítélték meg. Ennek legfőbb okaiként elsősorban a gazdasági fellendülés késését és a szabályozási környezet nem elegendő ösztönzését jelölték meg. Ennek ellenére egyre több jó vállalati példával találkozunk, egyre több vállalatvezető ismeri fel, hogy az ő érdekük is, hogy erőforrásaikkal felelősen gazdálkodjanak. A fenntarthatósági célok megvalósításához sok esetben nem is szükséges költséges beruházásba fektetni, elegendő a tevékenységi folyamatok átszervezése, vagy kisebb átalakítások, és ezek még anyagi előnyhöz is juttatják az adott vállalatot. A vállalatok felelősségvállalása önmagában azonban nem elég, szükség van az állami szerepvállalásra is. A legfelsőbb döntéseket egy ország életében a kormányzat, a törvényhozás határozza meg, így elsősorban az ő felelősségük egy olyan jogszabályi keretrendszer meghatározása, amely kijelöli a gazdaság szereplői számára azokat a „játékszabályokat”, amelyek az önös érdekek helyett a közjó érvényre jutását biztosítják. A vállalati felelősség bizonyos esetekben helyettesítheti a kormányzati szerepvállalást, azonban ideális esetben ezek ki kell, hogy egészítsék egymást, hiszen a közszolgálat, az állami szerepvállalás lényege, hogy ott tegyen a közjóért, ahol az gazdaságilag nem feltétlenül éri meg. A legtöbb esetben azonban kiderül, hogy azok az intézkedések, amelyek valóban a fenntarthatóságot szolgálják, gazdaságilag is előnyösek mind az ország, mind pedig a vállalatok számára. Arra a kérdésre tehát, hogy „Merre tovább az ökológiai válság kapujában?” a válaszom egyértelműen az, hogy elsősorban az emberek, de legfőképpen a döntéshozók tudatváltására van szükség, arra, hogy ne legyen többé kérdés, hogy a mindennapi gazdasági és egyéb döntések során megéri-e figyelembe venni a fenntarthatósági szempontokat. A legfőbb döntéshozók és egyre több vállalat is felismeri, hogy a klímaváltozás megfékezésének egyetlen módja, ha közel nullára redukáljuk az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ehhez szükség van: nemzetközi összefogásra, az állami, az oktatási és a gazdasági szektor szerepvállalására, hiszen „a karbon árát” előbb, vagy utóbb mindenképpen meg kell fizetnünk. Ha folytatjuk jelenlegi intenzív szén-dioxid kibocsátással járó tevékenységeinket, annak már most előre látható anyagi vonzata is lesz a jövőben, például a katasztrófa sújtotta területek helyreállítási költségei, vagy az egészségügyre fordítandó költségek.
|
|---|