| Summary: | A szakdolgozat témájának a víziközművek vagyonértékelését választottam, amelynek fontosságát az aktualitása határozta meg. Elsősorban a nemzeti víziközmű vagyon védelme, valamint az átláthatóság és az objektivitás érdekében szükségszerű a víziközművek vagyonértékelése, amely ma már a tulajdonosok jogszabályi kötelezettsége is. Dolgozatomban a hangsúlyt a vagyonértékeléssel kapcsolatos számviteli feladatokra helyeztem, illetve annak megállapítására, hogy a vagyon helyes értéke miként hat a vállalkozás eredményére. Általános probléma, hogy a könyvekben szereplő víziközművek értéke nem ad reális képet azok valódi értékéről. A vagyon értékének a megállapítása a vállalkozás eszközeinek és kötelezettségeinek az aktuális, jelenbeni értékére irányul. Páka szennyvízmű vagyonértékelésével kapcsolatos legfontosabb feladatokat mutattam be szakdolgozatomban. A gazdasági események végigvezetéséhez azért Páka szennyvíztelepet választottam, mert a vagyonértékeléshez kapcsolódó számviteli feladatok igazán akkor jelentkeznek, amikor vagyonkezeli a közművet a szolgáltató. A pákai szennyvíztelepet idén újították fel egy KEOP beruházási program keretében, ebből kifolyólag a vagyon értékének a megállapítása aktuális. Páka szennyvíztelepen már szükségessé vált műszaki fejlesztés eredményeként új műszaki eszközök beszerzésére kellett sort keríteni a megfelelő szintű üzemeltetés érdekében, így az elavult, a szennyvíztelepen funkciójukat vesztett eszközöket a könyvekből ki kell vezetni. Ezen túlmenően a már meglévő eszközökön értéknövelő felújításokat kellett végrehajtani a hosszabb távú funkcionális ellátás biztosításáért. A vagyonértékelési szakvélemény a vagyon felértékelését állapította meg. Az értékelés kötelezővé tétele többek között a vagyon és díjgazdálkodás megalapozásáért, a hosszú távon biztosított megfelelő színvonalú szolgáltatás nyújtásáért és a vagyonnal való hatékony gazdálkodás előkészítéséért felel. Mindezek mellett azonban nem szabad elsiklani a vagyon átértékelésével, az eredeti könyv szerinti érték helyesbítésével járó következmények felett. Az eszközök felértékelése az értékcsökkenések ugrásszerű emelkedését vonja maga után, ami első kézből a vállalat Üzemi (üzleti) eredményét csökkenti. Év közben a költségeket, majd az év végi átvezetések után a társaság ráfordításait gyarapítja. Emellett egy új, milliárdos nagyságrendű beruházás átadásával a pótlási költségek az egekbe szöknek. Az állam által kézben tartott díjak nem nyújtanak fedezetet az üzemeltetésre sem, ebből kifolyólag a rekonstrukciók megtérülése abszolút nem biztosított. Az egyik oldalon az értékcsökkenések elszámolása áll, amely veszteségként jelentkezik. A másik oldalon fedezetként az árbevételben nem képződik meg a szükséges forrás a pénzügyi finanszírozás létrejöttéhez, így a víziközmű szolgáltatóknak a jövőben a veszteségek kiküszöbölését kell előtérbe helyezniük. Páka vagyonkezelése ezek okán az üzemeltető társaságok számára nem kedvező, hiszen a gazdasági- és politikai kockázatokat a részvénytársaságnak kell viselnie. Úgy gondolom, hogy jelenleg a rövid és középtávú feladatokat kell előtérbe helyezni, valamint megoldást kell találni a pótlási finanszírozásra is. Az ágazat nagyon összetett, a vagyonértékeléssel járó bizonyos következmények csak kis hányadát képezik a megoldásra váró feladatok halmazának. Véleményem szerint a legnagyobb nehézséget az ágazatban a negatív (vagy ahhoz közeli) üzemi eredmény hatása jelenti. Az árbevétel korlátos, hiszen a díjak befagyasztásával nincs mód semmiféle díjemelésre. A víziközmű törvény hatályba lépését követően az új díjképzési rendszer bevezetése, a fogyasztóknak nyújtott díjkedvezmény, továbbá az új törvénynek való megfelelésből fakadó többletköltségek a társaságok eredményét lassan felemésztik. Az ágazatban a ráfordítások is korlátozott mértékben alakíthatóak, mert a ráfordítások nagy részét fix költségek teszik ki. A vagyon helyes értékének a megállapításából származnak előnyök is, amelyek főként vagyonkezelési szerződések alkalmával érzékelhető. A vagyonértékelés segíti az üzemeltetési jogviszony tisztázását. Páka szennyvízmű vagyonértékelésével kapcsolatban lehetőség nyílik annak megállapítása - főként a részvénytársaság számára, vajon érdemes-e vagyonkezelési szerződéseket alkalmazni. A jelenlegi helyzet tisztázatlansága mellett Páka esetén egyértelműen gondot fog okozni a pótlás finanszírozása. Az új értéknövelt beruházások átmeneti haladékot nyújtanak, hiszen a nagyobb forráshiányok akár 20-30 év múlva jelentkeznek. Úgy gondolom, hogy az ágazat nehézségeit jelen pillanatban az árpolitika határozza meg. Az állam önfinanszírozással kapcsolatos terve lényegesen jobb jövőképet biztosítana, mivel a folyamatosan Európai Uniós forrásokra támaszkodó szféra nem reális és egyáltalán nem fenntartható. A szektor az eszközfenntartást illetően nem tudja a rekonstrukciós olló zárását elérni, így a hatékonyság kivitelezése problémákba ütközik. Azt a megállapítást tehetem, hogy a víziközmű ágazat igazán komplex és nagyszabású átalakuláson megy keresztül. A jogszabályi változásokat az ágazatra vonatkozóan már korábban meg kellett volna alkotni, viszont a hatékony feladatellátás biztosítása érdekében a törvényalkotóknak még szembe kell nézniük a megoldásra váró feladatokkal. Úgy gondolom, hogy az ágazat és a magyar állam együttes feladata a finanszírozás kérdésének megoldása, a rekonstrukciós elmaradások felszámolása, amely a hatékonyság és a hosszú távú működőképesség alapjául szolgál.
|
|---|