| Summary: | Korunk egyik legfoglalkoztatottabb kérdése: mi lesz a Föld sorsa? Mit tesz az emberiség a globális felmelegedés megállítása érdekében? Hogyan kell alkalmazkodnunk a klímaváltozáshoz? Magamat, a természetet védelmezők közé sorolnám. Rég óta foglalkoztat ez a kérdés. Négy éve a Tudományos Diákköri Dolgozatomban is foglalkoztam a klímaváltozás hatásával. Most a gondolataimat kitágítottam, az alkalmazás tára felé, másrészről szűkebb lakóhelyem környékéről vettem példákat a klímaváltozás elleni küzdelem megoldási lehetőségeiről. Dolgozatom első részében a globális felmelegedéssel és annak kiváltó okaival, illetve következményeivel foglalkozom. Véleményem szerint ez egy olyan kérdés, aminek állandóan napirenden kell lennie. Káros hatásaira, így a Földre, geológiai, ökológiai, ökonómiai és társadalmi következményeit is kitérek. Tekintettel arra, hogy a felmelegedés már elkezdődött, szükségessé vált az emberiség védekezése megmaradásunk érdekében. A védekezés egyik legmeghatározóbb tényezője a légkörünkre káros üvegházhatású gázok csökkentése. A szén-dioxid kibocsátásának jelentős mérséklésére tett intézkedések folyamatosan megjelennek a dolgozatban. A Kiotói Egyezmény csak kiinduló pontja a Föld életben tartására. A legnagyobb káros anyag kibocsátó államok – USA, Kína, India - távolmaradása, illetve passzivitása a kérdésben, csak nehezíti a Földünkért aggódó politikusok, tenni akaró emberek helyzetét. Nincs idő tovább várni. Legfrissebb intézkedés a napokban zajlott Párizsban, ahol egy klímacsúcs konferencián a számos állam magas rangú diplomáciával képviseltette magát. Jelen volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke is, aki a csúcson fenntartásokat fogalmazott meg. A párizsi csúcs fő dekrétuma a felmelegedési folyamat megállítása, az átlagos hőmérséklet növekedés 2 Celsius fok alatt tartása. Ezen a csúcskonferencián rész vett Magyarország köztársasági elnöke is, aki beszédében szintén vészjósló megfogalmazásokat mondott. Többször felmerült bennem a gondolat: vajon tényleg megteszünk mindent az életben maradásért? Vajon tényleg el tudjuk hinni, hogy egy idő után a folyamat irreverzibilis? Európa, és azon belül az Európai Unió tényleg komolyan veszi a reális veszélyt? Környezetvédelmi konferenciájukon folyamatos téma a fosszilis energiák kiváltása megújuló energiákkal. A párizsi csúcson elhangzottak kellően figyelmeztetnek a várható hatásra, mégis úgy érzem az igazi megoldások elé, mindig kerül valamilyen gát. Vagy nem veszik komolyan a globális felmelegedés következményeit, vagy továbbra is a gazdasági érdekviszonyok dominálnak inkább és ez által az”unokáink jövője” senkit nem érdekel, marad az önző embertelen viselkedés. Gazdasági téren a szereplőknek mindent meg kell tenni a végveszély elkerüléséért. Makrogazdasági szinten az állami preferenciákkal és elvonásokkal lehet jelentős eredményeket elérni. A fogyasztói szektorban található háztartások energia megtakarításait elsősorban az épületek hő gazdálkodásában, a korszerű fűtési technikákban és új energia-hatékony technológiákban látom. Ehhez pedig pénzt kell biztosítani. A háztartások korszerű, környezetbarát energia ellátását a fogyasztók saját erőből képtelenek megtenni. Az állami költségvetésnek sokkalta nagyobb szerepet kellene vállalni a feladat megoldásában. Itt nem csak a beruházások támogatását értem, hanem a zöldenergia esetleges ártámogatását is. Természetesen a vállalkozási szektort és a fogyasztási szektort kettéválasztanám a dotációs rendszerben. A vállalkozási szektor széndioxid kibocsátása és az energia igénye magasabb. Ebből következik, hogy ezen szektorban a támogatás mindkét formáját alkalmaznám. Természetesen az ártámogatás kérdésben óvatosan kell bánni, mivel a beruházás megtérülése után a zöldenergiát termelő haszna irreálisan megugorna. Ez a probléma az íróasztal mögött, matematikai számítással megoldható. Ugyanakkor a háztartások vonatkozásában – ahol ágazati besorolásuknál fogva nem az energiatermelés az elsődleges – csak a bekerülés dotálását kellene elősegíteni. Nagy szerep hárul az oktatásra, nevelésre. Nem elegendő a káros kibocsátási tényezőt adó, okokat és okozatait bemutatni, szükség van a nevelésen keresztül megmutatni a helyes irányt. A környezettudatos életmódra nevelésnek ma fontosabb szerepet kellene adni a közoktatásban. Az oktatásban ki lehetne térni a keletkező hulladékok újrahasznosítására, irányuló tevékenységekre is. A dolgozatom második felében a klímaváltozás elleni küzdelem lehetséges megoldásait foglalom össze, különös tekintettel a saját környezetemben tapasztaltak alapján. Ebben látható, hogy minden településnek, minden vállalkozásnak és a lakosságnak is mindent meg kell tennie azért, hogy a Földünk élhetővé maradhasson. Foglalkozom egyrészről a felhasználói szektort képviselő Bakonyszombathely Önkormányzatának zöldhulladék hasznosításával, a biomassza fűtési rendszer kialakításával, illetve az ökofalu projekt bevezetésével. Másrészről a termelői szektort képviselő növényi és állati melléktermék hasznosításával kialakított biogáz erőmű villamos energia termelésével. A feladat nem egyszerű egyik szektor számára sem. A környezetbarát technológiák bevezetésének vannak emberi és ökonómiai korlátai is. Az emberi korlátot befolyásoló legszembetűnőbb tényező a szemléletváltozás. Bakonyszombathelyen ezen a területen kívánnak legnagyobb előrelépést megtenni. Az ökofalu kialakításának gondolata már közel egy évtizedre nyúlik vissza. Rá kell ébredni arra, hogy életben maradásunk egyik legfőbb feltétele a Föld védelme. Ez kiterjed a természeti tényezők környezetvédelmi alkalmazkodására, illetve a globális felmelegedés megállítására, ami a korábban már említett káros gázok kibocsátásának mérséklése. Az ökofalu kialakításának lehetősége akár több évtizedet is igénybe vehet, de ez az intervallum a Föld életében csak egy csepp, ugyanakkor az ember életbennmaradásának feltétele. A gazdaságosság kérdésében pedig az államnak preferáló szerep jut, hogy a jövő megmaradásának feltételei jelen ökonómiai környezetben is érvényesíthető legyen. Elkerülhetetlen az a kérdés, hogy akár más szektorok költségvetési támogatásának „kárára” is előtérbe kerüljenek a fosszilis energiákat kiváltó megújuló energiák alkalmazásának támogatása. A kisbéri biogáz üzem villamos energiát termel, hőt hasznosít, és melléktermékeket dolgoz fel. A káros metán gázt kivonja a trágyából, és másodlagos energiahorgozóként hasznosul. A szén-dioxid kibocsátás mérséklése legfőképpen a napelemes rendszereknek köszönhető. Ennek elterjedésére még nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Nyugodtan elővehetünk egy régi szlogent: „Jövőnk a tét!” Ehhez a Bakonyalja megtette az első lépéseket, hasonló intézkedéseket várunk el más területeken is. Az államoknak pedig jelentős anyagi támogatást kell biztosítani a zöldenergia termelés elősegítésére, mind közvetlen támogatás, mind az általam javasolt dotáció formájában is.
|
|---|