| Summary: | A folyamatosan szűkített nem az állam berkeibe tartozó megtakarítási formákon elérhető haszon, a folyamatos jegybanki- és betéti kamatcsökkentések, a kamatjövedelmek 6%-os egészségügyi hozzájárulással és 15 (2016.01.01-ig: 16) százalékos kamatadóval való megterhelése olyan bizalmatlanságba sodorta a lakosság egy jelentős részét, hogy 2013 óta megközelítőleg 520 ezer bankszámlát szüntettek meg, melynek következtében egy több mint 1 800 milliárdos összeg keresi alternatív megoldásokban való új lecsapódási területét. Így kerül előtérbe a kormányzat azon korábbi törekvése, miszerint az államadósság jelentős részét az ország határain belül kell tartani, melynek egyik fontos eszköze a lakossági megtakarítások állampapír-befektetésekbe való irányítása. A cél megvalósításához különféle előnyökkel ruházták fel ezt a befektetési formát, mint például EHO mentesség, s a Magyar Államkincstár fiókhálózatában az ingyenes számlanyitás és számlavezetés, az ingyenes SMS értesítések, illetve a TeleKincstár szolgáltatás. Ezekkel az előnyökkel, a kedvezőbb hozamfeltételekkel, továbbá a kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokkal vonzó befektetési termékekkel találkozhattunk a kínálati palettán. Kérdésként vetődik fel, hogy a célcsoport, vagyis a lakosság vajon mennyire tud azonosulni az állami iránymutatás ezen formájával és milyen arányban teljesíti a kormányzati célt, vagyis a belső adósságfinanszírozást. Az utóbbi években jelentős változásokon ment keresztül az állampapír-piac és a lakossági vásárlási szokások is, így primer kutatásommal a befektetői vélemények, benyomások, észlelések és a befektetési piac irányába egyre nagyobb mértékben jelentkező hiányérzet feltárása került feltérképezésre.
|
|---|