| Summary: | A számvitel tudomány egyik kulcsmondataként emelkedik ki az a meghatározás, hogy a beszámolónak a valóságnak megfelelően kell tükröznie a gazdálkodó vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetét. A vállalkozás életében meghatározó szerepet tölt be a vagyonmérlegben szereplő tételek megfelelő értékelése. Így a 2000. évi C. törvény a számvitelről a vagyonértékeléssel kapcsolatosan számos eljárás közül enged szabadon választani a gazdálkodás üzletvitelének megfelelően. A szakdolgozathoz kapcsolódó kutatási munkám két fő egységből állt. A nagyobbtól a kisebb felé elv alapján elsőként a magyar jogszabályi környezet került összehasonlításra a nemzetközi számviteli értékelési szabályozásokkal. Ezen elgondolás legfőbb mozgatója a 2016. január 1-jével bekövetkezet 2000. évi C. törvény a számvitelről módosulása, bár az értékelési folyamatokban, meghatározásokban nem történt jelentős változás. A módosítás oka, hogy az Európai Parlament elfogadta a 2016/34-es irányelvet, mely az IFRS szemlélet tükrében került kialakításra. Így ezen információk tükrében, az a hipotézis fogalmazható meg, hogy azért nem következet be törvényváltozás az értékelés területén, mivel hasonló, vagy ugyanazon elvek alapján működik, mint az IFRS értékelési standardok. Másodszor a számvitel hatálya alá tartozó gazdálkodási egységek gyakorlata került összehasonlításra a Törvény által engedélyezett módszerekkel. Ebben az esetben a kiindulási pontot azt jelentette, hogy a tankönyvekben rögzített, diákok által megtanult eljárások összességét alkalmazzák-e a valóságban. Ahhoz, hogy teljes körű képet kapjunk a szokásokról, mélyinterjú segítségével kerültek feltárásra a KKV-k, beszámolók elemzésével pedig a nagyvállalatok szokásai. A kutatás végeredményeként számszerűsíthető, hogy a magyar és a nemzetközi értékelési eljárások esetében nagy összhangot tapasztalhatunk annak ellenére, hogy fogalmi és definíciós különbségek számszerűsíthetőek. A magyar gyakorlat vizsgálata esetében, pedig arra a következtetésre jutunk, hogy az értékelési módszerek megválasztásának kiindulópontja, nem a vállalati méret, illetve pontosabb információ nyújtása, hanem az egyszerűségre való törekvés. Ennek tükrében nem a Számvitelről szóló törvény kerül középpontba, hanem a Társasági és Osztalék Adóról szóló törvény. A két törvény közötti nagyobb összhang kimozdíthatná az állandóságból a gazdálkodó egységek értékelési módszereit.
|
|---|