| Summary: | Hazánkban a második világháború után megindult urbanizációval kezdetét vette egy folyamat, aminek következményeként az emberek egyre kevésbé képesek az önellátásra mindennapi életük során. A gyárakban dolgozó tömegek a mindennapi megélhetéshez szükséges élelmiszer alapanyagokat az áruházakban, illetve a piacokon szerezték be, akkor még erősen korlátozott kínálatból. A rendszerváltás majd az Európai Uniós csatlakozás tovább rontott a helyzeten. Azzal együtt, hogy a vásárlók már hatalmas választékot találtak az üzletekben, a kis és közepes gazdaságok nem tudtak versenyre kelni a beáramló olcsó mezőgazdasági termékek óriási választékával. Így ezek közül a termelők közül sokan felhagytak tevékenységükkel, vagy őstermelőként nem csak saját, hanem olcsón vásárolt külföldről származó, bizonytalan minőségű termékeket is árusítottak, hogy megélhetésüket biztosítsák. A hipermarketek elképesztő választékot kínálva csábítják ma is az embereket a vásárlásra. Amíg korábban csak idényjelleggel lehetett hozzájutni bizonyos élelmiszerekhez, addig ezekben az üzletekben az év bármely szakában megvásárolhatunk bármit megfizethető áron. Azonban ezek az áruk még nagyobb távolságokból, akár másik kontinensről származnak. Ezzel együtt jár a bizonytalan minőség és az a környezeti terhelés, amelyet a távolról történő szállítással és a nagy mennyiségű csomagolóanyag használatával járó szennyezés okoz. Ennek a folyamatnak a veszélyeit felismerve számos nemzetközi mozgalom indult útra, melyek igyekeztek a fogyasztók figyelmét felhívni a távolról érkező termékek negatív hatásaira, egyben célként fogalmazták meg a helyi, illetve az elérhető legközelebbi beszerzési források preferálását. Szekunder kutatás alapján dolgozatomban bemutattam ezeknek a mozgalmaknak a legfontosabb képviselőit, melyek követői hazánkban is megtalálhatók. Ezek a Food-miles, a 100- Mile Diet, a Locavore, a Slow-Food, illetve az Átmenet mozgalmak. A fenti mozgalmak hatása is közrejátszott abban, hogy a társadalom szemlélete változni kezdett, a fogyasztók egyre tudatosabban hozzák meg vásárlási döntéseiket. Emiatt aztán a gazdasági életben is változtatásra kényszerültek a piaci szereplők. A hagyományos marketing eszközök már egyre kevésbé emelik ki a cégeket a tömegből, így egyre több vállalat nyilvánította ki elkötelezettségét a környezettudatosság, a társadalmi felelősségvállalás mellett, így próbálva megnyerni a tudatosabb fogyasztói réteg szimpátiáját. Ma már egyre több kereskedelmi vállalat figyel oda, hogy helyi beszállítókkal is dolgozzon, és ezt tudatosítsa a vásárlókban is. De nem csak a civil szervezetek és a vállalatok tesznek erőfeszítéseket a helyi termékek szerepének növelése érdekében, hanem kormányzati, szakpolitikai intézkedések is történtek ebből a célból hazai és nemzetközi szinten. Az Európai Unió kiemelten támogatja a vidékfejlesztés területét, segíti az agrárium és a vidéki gazdaságok megerősítését. A Vidékfejlesztési Program egyik kiemelt célterülete az élelmiszerlánc szervezése, a rövid ellátási láncok fejlesztése. Dolgozatomban bemutatom azokat a hagyományos és modern értékesítési csatornákat, amelyeken keresztül a termelők eljuthatnak a fogyasztókhoz a lehető legrövidebb úton, illetve azokat az iparjogvédelmi formákat, mint a védjegy és az eredetmegjelölés, amelyek segítik a termékek beazonosítását a fogyasztók vásárlási döntései során. A fogyasztók és a termelők körében végzett kérdőíves kutatásom alapján arra a következtetésre jutottam, hogy valóban látható előrelépés a helyi termékek gazdaságban betöltött pozíciójában. A felmérésben részt vevők körében még a hagyományos értékesítési formák preferáltak, a modern, közösség által támogatott gazdaság nem terjedt el széles körben. Az átlagos jövedelmű fogyasztó számára a helyi termékek vásárlása során a termékek magasabb ára jelenti a legnagyobb gondot. Ehhez még hozzájön a folytonos időhiány is, így nem meglepő, hogy a hipermarketek még mindig nagyon népszerű vásárlási helyszínek. Viszont a helyi termelői piacok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a fogyasztók és a termelők körében is. Ebben a jobb minőség és az egészségtudatosság játssza a legfontosabb szerepet. A fogyasztók nagyra értékelik a megbízható eredetet és azt, hogy így személyesebb kapcsolatot tudnak kiépíteni a termelővel. A termelők pedig időt és pénzt takaríthatnak meg a közelebbi helyszín és a kedvezőbb szabályozás miatt. Véleményem szerint ahhoz, hogy a termelői piacok nagyobb hangsúlyt kapjanak a fogyasztói döntésekben, szükség lenne arra, hogy legalább hetente elérhetőek legyenek, érdemes lenne bővíteni az értékesíthető termékek körét, és akár kulturális programokkal színesíteni a hangulatot, így akár családi programként is működhetne egy hétvégi bevásárlás a helyi termelői piacon. Ezen kívül támogatni kellene a termelőket minimális marketing és üzletvezetési ismeretek megszerzésében, ami nagyban segítené azt, hogy más, esetleg modern értékesítési csatornák használatában is kipróbálják magukat.
|
|---|