| Summary: | Szakdolgozatom témája a nemzetközi partnerkapcsolatokban rejlő lehetőségek. A témaválasztás időszerű, mert reményeim szerint egyre több iskola ismeri fel és használja ki az e téren kínálkozó lehetőségeket. A témában tapasztalatokkal rendelkezem, mivel részt vettem egy kapcsolat felvételében, annak kialakításában, ápolásában és működésében. A dolgozat első felében a tapasztalataimat foglaltam össze továbbá bemutattam az eddig megvalósult programokat, majd szakdolgozat további fejezeteiben az együttműködésre vonatkozó projekttervet készítettem el, melynek megvalósításához a lehetséges pályázati forrásokat is felkutattam. A dolgozat első fejezetében a gyűjtött szakirodalmi anyagok alapján áttekintettem a partnerség fogalmát és jellemzőit, az Európai Unió nyelv és mobilitási politikáját, a nemzeti elvárásokat, és a nyelvtanulás jogi háttérét majd vizsgáltam az együttműködés lehetséges formáit. Az általam választott együttműködésben résztvevő intézmények a nagykanizsai Piarista Általános iskola, Gimnázium, Kollégium és a zadari II. János Pál Gimnázium. Az iskolák bemutatása során igyekeztem objektív képet adni munkájukról kiemelve azokat a tevékenységeket amelyekre a további kapcsolat épülhet: a nagykanizsai gimnázium 10. osztályos tanulói a Tevékeny Szeretet Iskolája keretin belül önkéntes munkát végeznek. A kapcsolatban a nagykanizsai iskola horvát nemzetiségű diákjai valamint a zadari gimnázium tanulói vesznek részt, akiknek a projektben való részvétel jutalom a kimagasló tanulmányi eredményeikért. A diákokat eddig Nagykanizsáról az iskola vezetése és 3 horvát szakos tanár segítette, míg a zadari kollégák között volt könyvtáros, hittan valamint történelem - földrajz szakos tanár is. Számomra az együttműködés azért jelentős, mert a nemzeti identitás megőrzését tanárként diákjaim körében feladatomnak tekintettem. Tanulóim Zala megye horvátok lakta településeiről származtak, akik nemzetiségi iskolában végezték el az általános iskolát. Ahhoz, hogy a diákok identitását sikerüljön megőrizni, nagy szerepe van annak, hogy a diákok rendelkezzenek ismeretekkel az anyaország történelméről és kultúrájáról. Dicséretre méltó, hogy Piarista Gimnázium ennek jelentőségét felismerte, vállalta és lehetővé tette, hogy a gimnáziumi tanulmányaik során is módjuk legyen a tanulóknak a horvát nyelv további tanulására nyelvi előkészítő osztályban. (heti 16 óra nyelv volt a kezdő évben). Az évek során azonban változott ez a képzési forma, mert 2013 szeptemberétől már nem indult ilyen csoport, helyette ma már csak második idegen nyelvként van lehetőség a horvát nyelv tanulására (ez heti 3 óra). Megítélésem és tapasztalataim alapján a heti 3 nyelvórán elsajátított nyelvtudás nem elegendő a projektben való aktív részvételhez. Az idegennyelv oktatás ezen képzés során a kezdeti szakaszról indul, nem épít az általános iskolai heti 6 órában tanult a középszinthez közelítő (A2 – B1) tudásra, mint az első esetben. A nyelvi előkészítő osztály második évében felkészítés után a diákok középfokú nyelvvizsgát vagy emelt szintű érettségit tettek. Ez a nyelvtudás minimum szükséges, hogy megfelelő kommunikációt tudjanak kialakítani a diákok egymással. 2016 júniusában az utolsó nyelvi előkészítő osztályt végzett csoport is elballagott, ami azt jelenti, hogy csak olyan diákok maradtak akik, mint idegen nyelvként tanulták a horvátot, és többségük már rendelkezik nemzetiségi gyökerekkel. A nem nemzetiségi diákoknak a kulturális különbségek megértése is problémát okozhat. A horvát nyelvi előkészítő osztály az együttműködés aláírásának évében már nem indult. E képzési forma helyett egy hasonló kimeneti eredményekkel záruló lehetőséget kellett volna kidolgozni a választható második idegennyelv oktatása mellett. A felmerülő problémák másik forrását egy hibás vezetői döntésben látom: amikor is a 15 fő kanizsai diák között 9 fő angol nyelvet tanuló vett részt a 2015 évi találkozókon, ami az együttműködési megállapodásnak nem felelt meg. Ezt a félreértést a felek azóta tisztázták, és az együttműködés kizárólagos nyelve a horvát lett. Az esetleges egyéb kockázati tényezőket a SWOT- analízisemben tártam fel. Mindezeket figyelembe véve készítettem el hosszú távú elképzeléseimet a kapcsolat folytatására projektterv keretében. A projektterv elkészítése során a projektötletemet terveztem meg: a két iskola számára egy jövőbeli fejlesztési projektet dolgoztam ki. A projektötlet igazodik az együttműködésben résztvevő intézmények profiljához, megfelel a társadalmi elvárásoknak, hozzájárul a társadalmi szerepvállaláshoz. A projektben a fő tevékenység a diákok önkéntes munkavégzése úgy, hogy közben a horvát nyelvet is gyakorolják. Ezen felül a résztvevők szociális kompetenciájának fejlesztése is megvalósul: kooperáció, kompromisszumkészség, együttműködés, tolerancia, empátia, felelősség. A tanárok új pedagógiai módszereket sajátítanak el, melyeket később a beépítenek az oktatásba. Ahhoz, hogy a kidolgozott projektem megvalósulhasson, pályázati forrásokat kerestem: Erasmus+ iskolák és óvodák stratégiai partnersége, Társadalmi szerepvállalás erősítése a közösségek fejlesztésével - EFOP 1–3.5.-16, Nemzeti Erőforrások Minisztériuma: nemzetiségi pályázata, A Külhoni Horvátok Központi Állami Hivatala (Središnji državni ured za Hrvate izvan Republike Hrvatske) pályázata, Horvátország magyarországi Nagykövetsége pályázata nyújthat anyagi segítséget. A hazai pályázatok elektronikus úton nyújthatók be, míg a horvátországiak kizárólag postai úton. A szakdolgozat elkészítésével bizonyítom, hogy egy ilyen kis nyelv, mint a horvát is méltó arra, hogy hosszabb időintervallumú és nagyobb horderejű projektek kommunikációs nyelve legyen valamint azt, hogy a nemzetiségi létből fakadóan pedig nem csak nemzetiségi támogatások elnyerésére lehet pályázatot benyújtani. Meglévő tapasztalataim valamint a pályázati projektmenedzser képzésen elsajátított ismeretek és technikák remélem, hogy hozzájárulnak a szűkebb és tágabb környezetemben az általam tervezett és szervezett projektek szakszerű végrehajtásához, a nemzetiségi örökség megóvásához.
|
|---|