| Summary: | „A coaching a jobb teljesítményre való ösztönzés szelíd módszere.” John WHITMORE Egy évvel ezelőtt azzal a céllal iratkoztam be a szakirányú továbbképzésre business coaching területen, hogy a jogi alapvégzettségemen túl a korábban megszerezett pénzügy-vállalkozási szak, Európai Uniós pénzügyek szakirány végzettségemhez, valamint az Igazságügyi szolgáltatások egyes alternatívái alapjogi megközelítésben doktori értekezésemhez kötődően kiegészítő alternatívát keressek. Érdeklődésem középpontjában a mediáció állt és e területről kiindulva vizsgáltam a coaching alkalmazhatóságát és kapcsoltam össze a már ismert és megszerzés alatt álló coaching ismeretrendszert és alkalmazási technikákat egy felsővezetői karrier-út tudatos támogatásával. Arra törekedtem, hogy készségeket és erősségeket azonosítsak be és fejlesszek coaching támogatással. Jelentős utazáson mentem jómagam is keresztül. Ennek állomásait, mérföldköveit szemléltetem az elméleti háttér és a gyakorlat kapcsolódási pontjainak áttekintésével. A coaching számomra a hatékonyságnövelés eszköze, elsősorban munkavégzésem során a tehetséggondozásnál fordítok figyelmet arra, hogy a velem „dolgozókat” önmagamat fejlesszem, valamint a hiányok kiküszöbölésével, az előnyük feltérképezésével a munkavégzésem kellően időtakarékossá, gördülékennyé, hatékonnyá váljon. Oktatói tevékenységem gyakorlása során vallom, hogy a mainstream-gyakorlattól eltérő, egyes tanulók igényeit, eltérő fejlődési, érési ütemét elfogadó, azt tiszteletben tartó és megengedő módszertant célszerű alkalmazni a tanítási folyamaton belüli rugalmas átmenetekkel az esélyteremtés érdekében. A coaching megismerésével az oktató külső tanácsadóként kvázi „kapitányként", „edzőként" a maximális teljesítmény kihozását kísérli meg hallgatóiból. A coaching ténylegesen a fejődést és a változást a gondolkodási és cselekvési szokások megváltoztatása vagy megszüntetése révén idézi elő. A coaching önfelfedezési út, melynek előfeltétele a valós változási és változtatási szándék. A coach és az ügyfele kapcsolata pedig az egyenrangúság elvén alapul, az eljárás módszere a beszélgetés, de a folyamat maga nem csak azokon, hanem azok között is zajlik. Szakdolgozatomban a kutatás első felében megkeresem a lehetséges kapcsolódási pontokat és összehasonlítom a két eljárást érintő feltételrendszert, kiindulási pontként mindenekelőtt az társadalmat és az egyént érintő konfliktusokra helyezem a hangsúlyt, osztályozva azon típusait, a későbbiekben pedig a coaching módszereket veszem górcső alá elméleti és gyakorlati megvalósítás tekintetében. A coaching elméleti hátterét a vonatkozó magyar és nemzetközi szakirodalomban fellehető állításokra alapozva tekintem át. Nem titkolt célom, hogy áttekintést és kitekintést nyújtsak az általam már ismert és a képzés során elsajátított ismeretekről, azokat koherensen értelmezzem és alkalmazzam, bizonyítva, hogy a coaching egy szemlélet, alkalmazható kommunikációval összefüggő professzionális technika, amely kérdésfeltevésével mind önállóan, mind pedig más alternatív vitarendezési módokhoz támogatásként alkalmazva valóban korunk kreatív társadalmi tapasztalatává válhat. A folyamatok követése, a coach számára biztonságot nyújt a coachee számára pedig az elvárt eredmény elérését teszi lehetővé. A szekunder irodalmat górcső alá véve megalkottam saját modellemet is (IDEA I DIA modell). Önálló, levezetett esettanulmányomban a felsővezetői karrierút tudatos támogatása (6 alkalmas business coaching üléssorozat) során megállapítottam, hogy az egyéni coaching valójában a leghatékonyabb fejlesztési lehetőség, mivel a coach célirányosan a coachee által bevitt problémakörre tud összpontosítani. Az egyéni igény alapján a fejlesztési folyamatot a cél elérése érdekében a coach folyamatosan képes változtatni. Teljesülnie kell azonban a sikeres megvalósuláshoz a partnerek között a kölcsönös bizalom kialakulásának, a coach szakmai felkészültségének, és tapasztalatainak, a coachee önkéntes fejlődési, tanulási kompetenciájának, az új megoldási lehetőségek elfogadásának, és alkalmazási hajlandóságának, a felek érett személyiségének. Ahhoz, hogy a felsővezetői életút coacholási folyamat facilitálása során eredményes legyek, többek között pszichológiai, üzleti, szervezeti, szervezési, valamint coaching ismeretekkel, számos készséggel, szakmai és gyakorlati tapasztalattal, valamint személyes tulajdonságokkal kellett rendelkeznem. Megterveztem és megszerveztem a coaching folyamatot, megismertem a caoching eszköztárat, hozzárendeltem hatékony fejlesztő módszereket, és értékeltem a coaching üléseket. E feladat teljesítése érdekében górcső alá vettem a rendelkezésre álló kutatási eredményeket és tendenciákat az alkalmazott nemzetközi és magyarországi módszertant, amelynek segítségével megteremtettem saját munkamódszeremet. Elsajátítottam a vezetőfejlesztéshez releváns pszichológiai tudást, a generációkat érintő tanulási módszertant, a viselkedés hatékony megváltoztatására irányuló módszertan használatát, a személyiség és a vezetői stílus kategorizálását támogató lekérdezést az egyéni motivációk típusait, a lehetséges stresszkezelési technikákat, valamint a karrierfejlesztésre szolgáló modelleket. Megvizsgáltam az ügyfél csoportszerepkörét, megvizsgáltam egyéni céljait és stratégiai célkitűzéseit. Megismertem a coachee vezető feladatkörét, felelősségi körét, hozott és kialakult elvárás rendjét, a menedzsmenttel különböző vezetői szintjein kialakult és fennálló kapcsolatát, vezetői készségeit, tapasztalatait. A munkavégzéssel kapcsolatos elvárásai, és a személyiség előnyös tulajdonságai is felszínre kerültek. Elértem, hogy bizalommal teli légkör alakuljon ki közöttünk, létrehozzuk a bizalmas információk kezelésének rendjét. Magabiztossággal jártam el a coaching folyamatban és a coachee-tól visszajelzést kértem saját munkámról. Érzékenyítettem a coachee-t a feladatmegoldás iránti nyitottság tekintetében. Időközben a nézőpont megismerését, a kommunikációs készséget, az aktív hallgatást a coachee viselkedésének megfigyelését, a visszajelzés adást és a kérdezéstechnika alkalmazást is igyekeztem fejleszteni. Képessé váltam a folyamat végén az eredményről a felsővezetőnek konstruktív visszajelzést adni. Fejlődtem az alábbi területeken: érettség, pozitív energia, lelkesedés, figyelem, tapintat, rugalmasság, kitartás, a magas színvonalú és professzionális munka iránti elkötelezettség. A coaching lényege maga a változás, amelyhez a kitűzött cél elérésével, vagy az irányába történő elmozdulással már maga is többnyire sikerélményt okozhat a coachee számára. Az utazásra felkészültem, kézben tudtam tartani a folyamatokat, mindvégig azt éreztem, hogy a helyemen vagyok, empatikus és megértő, nyitott, hiteles érdeklődő, rugalmas, segítő, pozitív és befogadó voltam, igyekeztem aktívan hallgatni, fel- és megismerem a kompetenciáimat, elfogadtam, hogy akár ismeretlen helyzetekbe is kerülhetek a coaching folyamat során. Leendő útirányként kijelöltem önmagam számára az innováció témakörét, mint vezető szerepkört mások fejlesztésében. Én magam olyan coach vagyok, aki segíteni tudja az ügyfeleit, hogy megtalálják a saját útjukat, és az út végén elérjék a céljukat. Szeretném bevinni a folyamatba a professzionalizmust, a színvonalas szakmai megközelítést. a személyességet, a személyre szólóságot (szabottságot), az egyedi megoldásokra törekvést, valamint az együtt-gondolkodás folyamatát.
|
|---|