| Summary: | A coaching története és általános áttekintése után konkrétan a címben feltett kérdéssel kezdtem foglalkozni. Az egyes szakmák és a bennük alkalmazott technikák jellemzőinek megvizsgálásával egyre inkább nyilvánvaló volt számomra, hogy ugyan a kitűzött célok alapján az egyes folyamatokat határozott elképzeléssel el lehet indítani az egyik, vagy a másik módszer zászlaja alatt, mégsem lehet mindezt vegytisztán tenni. Úgy gondolom, ezt jól sikerült érzékeltetnem az általam szerkesztett táblázattal, melyben mátrixba rendeztem és vizuális eszközökkel érzékeltettem az egyes szempontoknál a hasonlóságokat, különbözőségeket és átfedéseket a társterületeknél. A fő vonalat és célt szem előtt tartva az egyes helyzetek (direkt használom itt a helyzet szót a probléma helyett, mert pl. egy szakmai tréning során sokkal inkább helyzetről, feladatról van szó, mint problémamegoldásról) megoldásaképp lehet ragaszkodni a kiinduló módszerhez, de éppen azért, mert mindegyik tárgyalt szakma/módszer szorosan emberközpontú, emberekkel a központban működik, kivédhetetlen, hogy a folyamatok során – ha szükség van rá – elkanyarodjunk a szorosabban, vagy tágabban vett társterület kínálta lehetőségek, módszerek alkalmazása irányába. Gyakorlati alkalmazásuk során ugyan léteznek szakmaspecifikus módszerek, de mindegyiknél vannak „áthallások” a rokonszakmákból is. Hiszen akár coachról, akár tanácsadóról, mentorról, trénerről, szupervizorról, vagy pszichoterapeutáról beszélünk, amennyiben a szakember szakmája és ügyfele iránt azonos mértékben elkötelezett, úgy gondolom, hogy a kompetenciahatárokat megtartva szükséges is, hogy az ilyen átnyúlásokat megtegye. Személyes tapasztalataimnak és egyéni tudásomnak a gyakorlati tapasztalatokat tárgyaló részben tudtam teret adni.Mivel a coaching folyamatával kapcsolatban a dolgozat megírásának idején egyelőre minimális személyes tapasztalattal rendelkezem, ezért segítségül hívtam mindazt a tapasztalatot, melyet életem és eddigi munkáim során gyűjtöttem. Végiggondoltam, hogy mik voltak azok az élethelyzetek, melyekben valamilyen formában már coachént viselkedtem, illetve amikor egy tréningen asszisztálhattam, mentorként tevékenykedtem, jelenlegi munkahelyemen a hozzám tanácsért fordulóknak segítettem, vagy a szakmai gyakorlatomat töltöttem coachként, vajon tudtam-e mindezt vegytisztán tenni. De egyéni tapasztalataim is azt támasztották alá, hogy ha szakemberként emberekkel dolgozva el is indítottam egy vonalon egy folyamatot, az kizárólag az ügyféltől függött, hogy mindezt végig tudtam-e vinni úgy, hogy nem kell más módszerekhez nyúlni. Mindezeket végiggondolva dolgozatom végén azt láttam bizonyítva, hogy bár helyzettől és céltól függ, mikor melyik módszert érdemes alkalmazni, az szinte teljesen biztos, hogy nem lesz lehetőség egyiket sem vegytisztán alkalmazni.
|
|---|