| Summary: | Tanulmányunk célja, hogy megvizsgáljuk, milyen mértékben valósul meg a gyakorlatban a betegek bevonása a terápiás döntéshozatalba, a kezelési lehetőségek megvitatásába. Célunk az is, hogy választ kapjunk, milyennek ítélhető meg az orvos-beteg közötti kommunikáció minősége, milyen mértékű az ún. információs aszimmetria. Értékeljük azokat a tényezőket, okokat, melyek a döntéshozatalban alacsony részvételi arányt idézhetnek elő, és igyekszünk feltérképezni az alacsonyabb szintű orvos-beteg kommunikáció esetében mutatkozó hatások, konzekvenciák érvényesülésének hangsúlyait. Tanulmányozzuk továbbá a két fél együttműködését javítandó technikák hatékonyságának megítélését. Elemzésünk két póluspontján az orvos és a beteg is megtalálható, mindkét szemszögből lényegesnek tartjuk a megítélést. Tanulmányunkban az orvos-beteg relációjából a beteg oldaláról vizsgálódunk, és empirikus módszer (kérdőív) segítségével adunk választ feltett kérdéseinkre. Munkánkkal szélesíteni, bővíteni kívánjuk az orvos-beteg kommunikációról rendelkezésre álló tapasztalati adatok, információk körét. Eredményeinkkel, levont következtetéseinkkel hozzá kívánunk járulni az orvos-beteg kommunikáció hatékonyságának javulásához, ami növelheti a beteg elégedettségét, együttműködési készségét, ezáltal a gyógyítás hatékonyságát, összességében pedig az egészségügyben a költséghatékonyságot.
|
|---|