| Summary: | A szakdolgozatom összefoglalásaként szeretném összegezni a téma lényegi elemeit. A hipotézisem az volt, hogy az átlag magyar lakosság nem rendelkezik akkora havi jövedelemmel, hogy egy elvárt színvonalnak megfelelő megtakarítást halmozzon fel, és nagy összegű biztonsági tartalékot képezzen családja számára. Továbbá, a lakosságnak azon rétege, aki képes havi rendszerességgel megtakarítani, nem jutott el arra a szintre, hogy hosszú távon előre gondolkozzon és megtervezze közép és hosszú távú jövőjét, nem rendelkezik megfelelő pénzügyi kultúrával, ezáltal nem képes kiválasztani a számára legmegfelelőbb megtakarítási terméket. S végül, a magas jövedelemmel és nagy összegű tőkével rendelkezők csoportja esetében, már nem megtakarítási, hanem befektetési kultúráról beszélünk. A magasabb kockázatú és egyben magasabb hozammal járó befektetéseket részesítik előnyben, időnként spekulálnak. Ezekre az állításokra kerestem a választ. A pénzügyi kultúra fogalmi tisztázása, és napjaink megtakarítási kultúrájának áttekintése során rengeteg ismeretre sikerült szert tennem a témát illetően. Úgy vélem, az általam tett feltevéseket bizonyítottam, a szakirodalmi áttekintés és a saját primer kutatásom segítségével. A megtakarítási és befektetési piac az elmúlt időszakban szerkezeti átalakuláson ment át. Gyökeresen megváltoztak a piaci viszonyok, az alacsony kamatkörnyezet kedvezőtlen hatással bír a betétekre, ezzel szemben felértékelődni látszanak az egyéb ellenőrzött befektetési formák. A megtakarító célja alapvetően, hogy vagyonának az értékét megőrizze, esetleg hozamot érjen el vele. Korábban, ha megtakarítási termékekről beszéltünk, alapvetően a betétek, állampapírok és befektetési jegyek jutnak eszünkbe. Azonban, a betétek oly alacsony kamatokkal vannak ellátva, amelyek mostanra az infláció alatt mozognak. Ezáltal, sokszor arra sem megoldás, hogy pénzünk értékromlását ellensúlyozzák. A megtakarítási szokások folyamatosan átterelődnek a magasabb kockázatú és hozamú megtakarítási termékek felé. A befektetési alapok remek megoldást nyújthatnak azok számára, akik kicsit magasabb hozamot szeretnének elérni és képesek vállalni az ezzel járó kockázatot. Mindemellett, a lakosság megtakarítását túlnyomórészt még mindig készpénzben tartja. A dolgozatomban végigvezettem a témát, a pénzügyi kultúra meghatározásától kezdve az egyes megtakarítási termékek bemutatásáig. A pénzügyi kultúra alapvetően a pénzügyi tudáson és ismereteken alapszik, illetve az egyes pénzügyi termékek folyamatának megértésén. A gazdaságra és a társadalomra nézve fontos fejlettséget megítélő mérce, ugyanis, minél fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkezik egy adott ország lakossága, annál fejlettebb a gazdasága és annál inkább hajlandó a megtakarításának növelésére. Az elmúlt öt évben csökkent azoknak a háztartásoknak a száma, akik készítenek háztartási költségvetést. A jelenlegi pénzügyi kultúra szintje tehát fejlesztésre szorul. Összehasonlítást tettem a nemzetközi és a hazai megtakarítási piac tekintetében. Az Európai Union belül a háztartások által felhalmozott pénzügyi eszközöknek a GDP-hez viszonyított aránya jelentős szóródást mutat az egyes országok között. Ennek megfelelően helyezik el megtakarításaikat esetenként eltérő módon és termékben. A megtakarítási szokásokra ható tényezők nagyban befolyásolják a fogyasztók döntéseit, ezek az alábbiak: az infláció, a munkanélküliségi ráta, az alapkamat mértéke, a GDP alakulása, a korösszetétel, a reáljövedelem mértéke és nem utolsó sorban a háztartások kockázatvállalási képessége, a bizonytalanság és a családból hozott, majd az iskolában tovább csiszolt és mélyített szokások, értékek összessége. Az öngondoskodás kulcsfontosságú fogalom a témát illetően. A megtakarítások típusait felsoroltam, legfontosabb jellemzőiket bemutattam. A kutatásomat kvantitatív módszer alkalmazásával készítettem el. Azon belül primer kutatási technikát választottam. Kérdőíves vizsgálat segítségével tudtam a legoptimálisabban felmérni az adott sokaságra vonatkozó vizsgálat eredményét. Az eredmény alapján elmondható, hogy a jövedelmek nem egyenesen arányosak az iskolai végzettséggel. Sajnos nem minden háztartás képes a havi rendszeres megtakarításra, aki viszont igen, ő is inkább a kisebb kockázattal járó megtakarítási formát választja. Abban az esetben, ha a háztartások magasabb jövedelemre tennének szert, lényegesen kevesebben tartanák pénzüket likvid megoldásban, nőne a hosszabb lejáratú és a magasabb kockázatú megtakarítások mértéke. A megkérdezettek válaszai alapján, tiszta képet kaptam a jelenleg érvényben lévő megtakarítási szokásokról. Ha nagyobb odafigyeléssel vagyunk pénzügyeink iránt, úgy mindig egy lépéssel közelebb kerülhetünk céljaink eléréséhez. Mindenki számára javasolom a megfontolt pénzügyi döntéseket, hiszen családunk és a személyes biztonságunk mindennél fontosabb.
|
|---|